GYEREKESÉLY - Híroldal

Verseny és emberi kapcsolatok

Ferge Zsuzsa hevenyészett jegyzete Angelus Róbert születésnapjára[1]

Régóta, a hetvenes években végzett iskolakutatásaink óta foglalkoztat a verseny problémája. Akkor, azaz jóval a kapitalizmus és piaci verseny visszatérte előtt vált számomra világossá, hogy az iskolai életet sokféle verseny szövi át, amelyek következményei gyakorta riasztók. Az iskolai verseny káros és torzító lehet, kizárhatja az együttműködést, szembeállíthat egymással gyerekeket, osztályokat, iskolákat, és végül örökké vesztes, frusztrált gyerekeket „termel”. Ez nem szükségszerű – nem kis mértékben a pedagógustól és az iskola szellemiségétől függött, hogy hogyan értelmezték a versenyt, meg hogy hogyan kombinálták a közösségiséggel, az együttműködéssel. A probléma jobb megértése érdekében ki is dolgoztam egy „tipológiát”, amelyet itt röviden reprodukálok (Ferge-Gazsó, 1980). Úgy láttam, hogy többféle versenytípust érdemes megkülönböztetni a tétektől és a sikeres részvételi esélyektől függően. A tét lehet átmeneti és jelentéktelen, mint a homo ludens “öncélúan” játékos versengéseiben, és lehet a létet, az egzisztenciális feltételeket súlyosan és tartósan meghatározó, mint a munkaerőpiaci versenyben. A részvételi esélyek említése arra utal, hogy egyáltalán ki léphet be a versenybe, és hogy a versenybe belépők milyen eséllyel számíthatnak versenyben maradásra. A versenyek ilyen sajátosságai alapján különböztettem meg a kiszorító, a rangsoroló és az önfejlesztő versenyt.

Bővebben...

Tartós gyerekszegénység

Népszabadság • Kun J. Viktória • 2008. szeptember 15.

Nem csökken a gyerekszegénység. Adat- és forráshiány, a területi egyenlőtlenségek akadályozzák a küzdelmet. "2007 volt a nemzeti stratégia induló éve. Ebben az évben a gyerekes családok helyzete romlott. Ennek oka az előre is látható rossz gazdasági helyzet és forráshiány, amely nem párosult a sebezhető csoportok különös, illetve elégséges védelmével" - ezzel a mondattal kezdődik a gyermekszegénység elleni stratégia eddigi eredményeit értékelő kormányzati anyag, amely szerint a 2006-ban meghirdetett program végrehajtása egy sor nehézségbe ütközik.

Bővebben...

Mások helyett haragudjunk inkább a szegényre?

Interjú Ferge Zsuzsával az együttérzés nélküli társadalomról

Krúg Emília írása - 168 óra online [2008. augusztus 18.]

A nyolcvanas évek végén empatikusabb társadalom voltunk. Ma már az öngondoskodás fontosságát hangoztatjuk, miközben a rendszerváltás óta másfél millió ember helyzete vált kilátástalanná.Ám a kormány által javasolt megoldások zöme inkább ötletszerű, mint racionális.

Mindenkinek mást jelent a szegénység. Van, aki nem tudja megvenni a napi mozijegyét, más a napi zsemléjét sem.

A szegény ember méltóságát naponta megtapossák. Érzékeltetik vele: más, kevesebbet ér. Életének minden zuga közpréda. Lehet alázatos kérelmező, megfélemlített szabálykövető, hangos követelődző – egyenlő rangú fél sosem lesz. A szegények – és gyakran nemcsak a segélyen élők – állampolgári jogainak egy része folyton sérül, miként a tudat is: emberként egyenlőnek születtek. Más a bánásmód, a jogcím, még a nyelv is, amely a haszontalanságukat hangsúlyozza, amikor „társadalmon aluli” osztálynak nevezi őket. A közbecsülés hiánya az önbecsülést ássa alá, amely nélkül nincs teljes élet. Mindehhez járul a folyamatos bizonytalanság, az örökös szűkölködés.

Bővebben...

Bass, Darvas, Farkas, Ferge: A gyermekszegénység elleni küzdelem állása 2008-ig

2007 volt a Nemzeti stratégia induló éve. Ebben az évben a gyerekes családok helyzete romlott. A romlás oka az előre is látható rossz gazdasági helyzet és forráshiány, amely nem párosult a sebezhető csoportok – így a gyermekesek – különös, illetve elégséges védelmével. További kutatási eredményeink néhány aktuális jelenség eddig nem ismert részleteiről tájékoztatnak. Ilyen kérdés a segélyezett, illetve a segélyezésből kimaradó szegények munkaerőpiachoz való viszonya; a szegény gyerekek kiszorulása a korai beóvodázásból; továbbá az uzsorapénz elterjedtsége és áldozatainak összetétele. A segélyezéssel kapcsolatban fontos és meglepő adat a segélyezés hiányának ellenösztönző hatása. A nem segélyezett szegények munkára készenléte rosszabb, mint azoké, akik legalább a segély révén kapcsolódnak közösségi ellátásokhoz és információkhoz. A gyermekek helyzetének változását számos kormányzati intézkedés befolyásolta. A rendelkezések többsége a gyermekek szempontjából jó szándékú volt. Sajnos, hatásvizsgálatuk gyakran hiányzik vagy nem nyilvános, illetve forráshiány, igazgatási problémák, tárcaközi összhanghiány, a komplex közelítések gyakorlatának hiánya miatt a valószínű hatások gyengék, olykor ellentmondásosak. Az ismertetett tapasztalatok alapján fogalmazódik meg néhány javaslat.

Olvassa el a MTA-KTI Gyerekprogram Iroda jelentését!

A gyermekstratégiáról hozott döntést a kormány

Legyen jobb a gyermekeknek néven nemzeti stratégia értékelő bizottság létrehozásáról döntött a kormány - mondta a kormányszóvivő a kabinet ülését követő tájékoztatón.

(MTI 2008.07.16.)

Bővebben...

OMBUTSMANI JELENTÉS a "monoki modell"-ről

A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI JOGOK
ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSA
1051 Budapest, Nádor u. 22.
1387 Budapest, Pf. 40.
Telefon: 475-7100
Fax: 269-1615

Részlet az országgyűlési biztos jelentéséből:

2008 áprilisában érkezett hozzám az „Út a munkához” programhoz kapcsolódó előterjesztés véleményezésre. A tervezet a rendszeres szociális segély megállapításának, illetve folyósításának jövőbeni feltételeként azt határozta meg, hogy az érintettnek háromhavonta legalább 15 napos közhasznú munkavégzésben kellene részt vennie. „Munkateszthez” kötnék tehát a segély biztosítását. A tervezet szerint azoktól, akik nem végzik el az előírt közhasznú munkát, illetve akik feketén dolgoznak, megvonnák a segélyt. A koncepcióval – annak ellenére, hogy a segélyezettek munkaerő-piacra történő visszavezetését fontosnak tekintem – ilyen formában nem értettem egyet, mivel ez az elképzelés a munkanélkülieknek és az önkormányzatoknak is előnytelen megoldás bevezetésére tett javaslatot. Véleményem szerint az előterjesztés nem alkalmas a megjelölt cél elérésére, ugyanis csak a szankcionálás eszközével kívánja a segélyezettek foglalkoztatási helyzetét megváltoztatni, nem kapcsolódik össze munkahelyteremtő programokkal. Azt azonban nem segítené elő, hogy a segélyezettek tartósan visszakerüljenek a legális munkaerő-piacra.

Bővebben...

Régebbiek...