|
A Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program elindítása kiáltó társadalmi szükséglet. 2005-ben a korábban ismert tendenciák folytatódtak: a gyermekek 20 százaléka élt az EU-ban általánosan elfogadott szegénységi küszöb, 40 százaléka a Magyarországon érvényes létminimum alatt.
A társadalom alapvető érdeke, hogy csökkenjen a szegénység, az ezzel összefüggő esélytelenség, nyomor és szenvedés. A szegénységet és társadalmi kirekesztést csökkentő törekvéseken belül – az EU ajánlásokkal is összhangban – különös hangsúlyt kell kapnia a gyermekszegénység csökkentésének. Ez a társadalom erkölcsi adóssága, egyben távlati emberi és gazdasági érdeke is.
A szegénység a társadalmi struktúra és egyenlőtlenség eleme. Önmagában, csupán tüneti kezeléssel nem érhető el lényegi eredmény. A szegénység csökkentése nem áll szemben a gazdasági növekedési és versenyképességi célokkal, de a csökkenés nem következik be automatikusan a gazdasági helyzet javulásával. Ehhez a jövedelmek, tudás, információk igazságosabb elosztása, az intézményes és személyes szociális szolgálatok javítása, a jogok erősítése szükséges.
A gyermekszegénység csökkentésére vonatkozó program – amelynek stratégiai dokumentumát az Országgyűlés határozatban fogata el – kiemelt fontosságú. Rövidtávon enyhíti a legvédtelenebb csoport, a gyermekek szűkölködés okozta hátrányait. Közép- és hosszú távon csak a szegénység és leszakadás folytonos újratermelődésének megelőzésével lehet biztosítani a társadalom és a gazdaság fenntartható fejlődését. A gyermekszegénység csökkentése jobban átlátható cél, mint a szegénység és kirekesztés csökkentése általában, de a beavatkozások hatása mégis össztársadalmi.
A gyermekszegénység legfájdalmasabb jelenségei sürgős beavatkozást igényelnek. Társadalmi léptékű eredmények folyamatos erőfeszítések esetén is csak hosszú távon várhatók. Ezért javasolunk egy hosszú távú, 25 évre szóló generációs programot, és ennek bevezető időszakában egy azonnal induló 3 éves rövid távú programot. A középtávú programokat a nemzeti fejlesztési tervek időtávjai szerint célszerű elkészíteni.
A nemzeti program sikerének feltétele, hogy minden helyi közösség felismerje ennek a jelent és a jövőt meghatározó fontosságát, a nemzeti program széles keretein belül kijelölje a maga feladatait, kidolgozza a helyi prioritásokat, átláthatóvá, közös üggyé tegye célok megvalósítását.
A program célja az, hogy
- egy generáció alatt jelentősen, a jelenleginek töredékére csökkentse a gyermekek és családjaik szegénységének arányát;
- felszámolja a gyermeki kirekesztés és mély szegénység szélsőséges formáit;
- átalakítsa azokat a mechanizmusokat és intézményeket, amelyek ma újratermelik a szegénységet és kirekesztést, azaz
- biztosítson egészséges életfeltételeket kora gyermekkortól kezdve,
- biztosítsa a korai életkorban kezdődő fejlesztéssel a képességek jobb kibontakozását,
- jelentősen csökkentse a ma sorsdöntő regionális és etnikai egyenlőtlenségeket,
- segítse elő, hogy a gyermekek biztonságos környezetben nevelődjenek,hogy az életesélyeket romboló devianciák előfordulása csökkenjen.
A célok három nagy csoportba sorolhatók
Általános cél a gyermekek és családjaik szegénységének és kirekesztettségének csökkentése. Vertikális, funkcionálisan értelmezhető, a mai közigazgatási felelősségi rendszerbe illeszkedő célok a gyermekek nevelési, oktatási, képzési lehetőségeinek, egészségügyi ellátásának, lakásfeltételeinek, a családok és gyerekek részére nyújtott szolgáltatásoknak a javítása. Horizontális, minden funkcionális területet érintő cél az etnikai, területi egyenlőtlenségek csökkentése, a fogyatékkal élő gyerekek helyzetének javítása, a jogok erősítése, az informáltság javítása. A vertikális és horizontális célok közötti megkülönböztetés esetenként önkényes, de a probléma – és ennek megfelelően a megoldást célzó program – komplexitását, belső összefüggéseit jól érzékelteti.
Általános célok
- A gyermekszegénység kiterjedtségének csökkentése.
- A gyermekszegénység mélységének, súlyosságának csökkentése.
Vertikális, funkcionálisan értelmezhető célok
- A szülők foglalkoztatásának javítása.
- Jobb, egyenlőbb feltételek a készségek és képességek kibontására, a szegregáció csökkentése.
- A gyerekek és családjaik számára nyújtott személyes szociális szolgálatok és ellátások színvonalának javítása.
- Az egészségesebb gyermekkor biztosítása.
- A lakáskörülmények javítása.
Horizontális- a funkcionális célokat átmetsző, minden célnál érvényesítendő célok
- A mély szegénységre közvetlenül is ható célkitűzések
- A roma kisebbség helyzetének érzékelhető javítása, szegregáltságuk,kirekesztettségük enyhítése.
- A fogyatékkal élő gyerekek és családjuk helyzetének javítása, szükségleteik érzékenyebb figyelembevétele, jobb kielégítése.
- A rossz helyzetű települések, térségek hátrányainak, kirekesztésének csökkentése.
- A gyermekeket is szolgáló „nagy” ellátó rendszerek javítása.
A jogok érvényesítése és a demokratikusabb részvétel révén a szegénységre ható célok
- A jogok, jogi szemlélet erősítése, a gyermeki jogok javuló érvényesítése.
- A szakmák, intézmények, szektorok, továbbá az állami és önkormányzati szervek, a civil szerveződések, az egyházi és non-profit intézmények együttműködésének jvítása.
- Az állampolgárok, különösen az érintettek – a szegények és a gyerekek – aktívabb részvétele minden őket érintő ügyben.
- A tájékoztatás javítása, az információk sokkal jobb eljuttatása mindenkihez, az informatika lehetőségeinek felhasználása olyan e-szolgáltatás nyújtásával, amely alkalmas a szegénység enyhítésére.
A stratégia
A program
GYERMEKSZEGÉNYSÉG ELLENI NEMZETI PROGRAM
A programot készítették
Ferge Zsuzsa
Darvas Ágnes
Farkas Zsombor
Tausz Katalin
Várnai Györgyi
A Program készítésében írásos anyaggal vettek részt Abonyi Nóra
Bass László, ELTE Szegénységkutató Központ
Farkas Zsuzsanna, Szegényeket Támogató Alap Egri Alapítványa, Kuratóriumi elnök.
Ferge Sándor, Informatikai és Hírközlési Minisztérium
Forgács Nóra, jogász Frey Mária, MTA közgazdaság-tudományi Intézet
Győri Péter, Budapesti Fővárosi Önkormányzat Módszertani Szociális Központ és Intézményei
Hallgató Éva, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Egészségügyi Minisztérium
Havas Gábor, Romaversitas, oktatási igazgató
Havasi Éva, KSH
Hazai Vera, Fővárosi Önkormányzat Gyermekvédelmi Ügyosztály vezetője
Kende Ágnes, SULINOVA
Kertesi Gábor, MTA Közgazdaságtudományi Intézet
Korintus Mihályné, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet
Kósa Eszter, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet
Kövér Ágnes, ELTE Jogklinika Alapítvány
Krémer Balázs, ICSSZEM, Miniszterelnöki Hivatal
Liskó Ilona, Felsőoktatási Kutató Intézet
Márkus Ágnes, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet
Morvayné Bajai Zsuzsanna, NOE
Mózer Péter, ELTE TáTK
Oláh Anna, XIII. kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ
Polai Bernadett, ELTE Jogklinika Alapítvány
Plankó Erika, Igazságügyi Minisztérium
Radoszáv Miklós, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatóhelyettese
Somhegyi Annamária, Egészségügyi Minisztérium
Szabó Rudolfné, IMPULZUS Pályakezdők Munkaszocializációjával Foglalkozó Szakemberek Egyesülete, Szolnok
Szatmári Marianna, az Országos Alapellátási Intézet tanácsadója
Székely András, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete
Szilvási Léna, ELTE TáTK
Sziszik Erika, Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, Budapest XIV.
Szivós Péter, TÁRKI
Tóbiás László, Gyermekparadicsom Alapítvány
Tóth István György, TÁRKI
Varga Ágnes, Miniszterelnöki Hivatal
Zolnay János Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
A Program megvitatásában írásban vagy szóban vettek részt
Andl Helga, régiós koordinátor
B.Aczél Anna, Rákospalotai Leánynevelő Intézet
Balogh Gyula, régiós koordinátor
Bánfalvi István, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Egészségügyi Minisztérium
Bari Ferenc, kistérségi koordinátor
Barna Róbert, kistérségi koordinátor
Benedek Dóra, Pénzügyminisztérium
Billus Daniella, régiós koordinátor
Bogdán Annamária, kistérségi koordinátor
Bogdán Iván, kistérségi koordinátor
Boros Julianna, kistérségi koordinátor
Bugarszki Zsolt, ELTE TáTK
Csányi Klára, Belügyminisztérium
Csongor Anna, Autonómia Alapítvány
Czike Bernadett, Alapítványi és Magániskolák Egyesülete
Deák Andrea, közgazdász
Duruczné Nagy Julianna
Erdős Zsuzsanna
Eszik Zoltán, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Egészségügyi Minisztérium
Fazekas Károly, MTA Közgazdaságtudományi Intézet
Faluvégi Albert, Központi Statisztikai Hivatal
Fehér Éva, pedagógus
Fótiné Hoffman Éva, ELTE
Gáborné Aczél Ágnes, XXI. kerületi Családsegítő Szolgálat
Garzó Lilla, FMM
Gáspár Károly, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Egészségügyi Minisztérium
Geiszhauer Éva, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Grosch Mária, Családi Napközik Országos Egyesülete
Hajdu Mária, Egyenlő Bánásmód Hatóság
Hallgató Éva, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Egészségügyi Minisztérium
Harkányi Zsuzsa, régiós koordinátori asszisztens
Herczog Mária, Országos Kriminológiai Intézet
Horváth Ágota, II. kerületi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat
Horváth Karolina, Igazságügyi Minisztérium
Járóka János, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Kanalas Mónika, kistérségi koordinátor
Kéri Zoltán, régiós koordinátor
Keresztes Irén, Magyar Szegénységellenes Hálózat
Kocsy Ferenc, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Egészségügyi Minisztérium
Kóka Ágnes, kistérségi koordinátor
Kopp Mária, SOTE Magatartástudományi Intézet
Lannert Judit, Országos Közoktatási Intézet
Lombos Antal, Csepeli Önkormányzat
Markó Béla, MTA
Mattenheim Gréta, jogász
Mészner Zsófia, Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézet
Mitrovics Zoltán, kistérségi koordinátor
Molnár László, Fővárosi TEGYESZ
Nagy Ágnes, Informatikai és Hírközlési Minisztérium
Nagy Judit, Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium
Oláhné Bulyáki Mónika, kistérségi koordinátor
Oross Jolán, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Egészségügyi Minisztérium
Orsós Orsolya, kistérségi koordinátor
Pelenczei Gábor, kistérségi koordinátor
Pelle József, BMSZKI
Pletser Ágnes, Magyar Szegénységellenes Hálózat
Polacsek Györgyi, Magyar Vöröskereszt
Rácz Andrea, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet
Radó Péter, SULINOVA OPEK
Révész Magda, Fióka Gyermekjóléti Szolgálat
Rigler Vivien, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Sági Zsolt, Oktatási Minisztérium
Siklós Viktória, Nemzeti Fejlesztési Hivatal
Sonkoly Ildikó, Országos Területfejlesztési Hivatal
Surányi Bálint, társadalomkutató
Szabó János, Magyarországi Családsegítők és Gyermekjóléti Szolgálatok Egyesülete
Szala Endre, Országos Területfejlesztési Hivatal
Szécsi Magdolna, kistérségi koordinátor
Szegő Károly, MTA
Szendrényi Péter, Országos Területfejlesztési Hivatal
Szitáné Kazai Ágnes, Miniszterelnöki Hivatal
Szomor Éva, Biztos Kezdet Program
Szőcs Norbert, régiós koordinátor
Szőrös Éva, Országos Területfejlesztési Hivatal
Tánczos Éva, VII. kerületi Családsegítő Szolgálat
Tóth László, Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium
Veres Róza, Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma
Vidorné Szabó Györgyi
Weiler Katalin, pedagógus
Zongor Gábor, TÖOSZ
Testületek, civil szervezetek, amelyek (vagy amelyek vezetősége, tagjai) a vitákban részt vettek, ez anyagot véleményezték
Budapesti Családsegítők és Gyermekjóléti Szolgálatok Egyesülete
Csepeli Gyermekszegénység Műhely résztvevői
Fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottság
Gaja Környezetvédő Egyesület, Székesfehérvár
Magyar Szegénységellenes Hálózat
Magyarországi Családsegítők és Gyermekjóléti Szolgálatok Egyesülete
Nagycsaládosok Országos Egyesülete
Magyar Szocialista Párt Pedagógus Tagozata
Magyar Vöröskereszt Megyei Elnökei
Ma-Holnap Klub
Közép-Magyarországi Régió Szociálpolitikai Tanácsának tagjai
Országos Oktatási Integrációs Hálózat
Regionális Szociálpolitikai Tervezési és Fejlesztési Hálózat
Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet munkatársai
SzETA Alapítvány, Székesfehérvár
Szociális Szakmai Szövetség
3SZ SzocKafé
Társadalmi Kirekesztés Elleni Bizottság
II. Rákóczi Ferenc Iskola, Csepel
XXI. Század Társaság
|