
Sokgyermekes családban születtem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a forradalom ideje alatt. Sokat kaptam a családi háztól. Nagyon büszke vagyok a szüleimre, akik rendkívül szerény körülmények között neveltek és taníttattak. Nekik köszönhetem, hogy identitástudatom erős, és biztos gyökerekkel állok a földön.
Tanár vagyok, szociális munkás, szakvizsgázott szociápolitikus.
Három felnőtt gyermekem van. Párommal élünk ketten Bátonyterenyén.
Egész életpályámat a gyerekek, idősek, romák, segítséggel élő emberek, hátrányos helyzetű kistelepülésen lakók között éltem meg.
Vannak, akik elismerik a munkámat, vannak, akik nem. Ez így természetes. Tisztességgel, szakértelemmel segítem azok munkáját, akik érdemben kívánnak tenni saját területükön az esélyegyenlőség megteremtéséért - az „egyenlőbb esélyekért”. Harcolok azonban minden igazságtalanság ellen, ami sértheti az emberi méltóságát, és hátrányos megkülönböztetést tesz az emberek között.
2008 óta dolgozom az MTA Gyerekszegénység Elleni Program csapatában, ahol a szécsényi alkalmazási kísérlet szakmai koordinátora vagyok.