Sokgyermekes családban születtem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a forradalom ideje alatt. Sokat kaptam a családi háztól. Nagyon büszke vagyok a szüleimre, akik rendkívül szerény körülmények között neveltek és taníttattak.  Nekik köszönhetem, hogy identitástudatom erős, és biztos gyökerekkel állok a földön.

Tanár vagyok, szociális munkás, szakvizsgázott szociápolitikus.  

Három felnőtt gyermekem van. Párommal élünk ketten Bátonyterenyén.

Egész életpályámat a gyerekek, idősek, romák, segítséggel élő emberek, hátrányos helyzetű kistelepülésen lakók között éltem meg.

Vannak, akik elismerik a munkámat, vannak, akik nem. Ez így természetes. Tisztességgel, szakértelemmel segítem azok munkáját, akik érdemben kívánnak tenni saját területükön az esélyegyenlőség megteremtéséért  - az „egyenlőbb esélyekért”. Harcolok azonban minden igazságtalanság ellen, ami sértheti az emberi méltóságát, és hátrányos megkülönböztetést tesz az emberek között.

2008 óta dolgozom az MTA Gyerekszegénység Elleni Program csapatában, ahol a szécsényi  alkalmazási kísérlet szakmai koordinátora vagyok.