Skip to content

GYEREKESÉLY

MTA GYEREKSZEGÉNYSÉG ELLENI PROGRAM

Címlap
Pécs, 2007. 09.27.

Konferencia a gyermekszegénységről - a gyerekjóléti és családsegítő szolgálat és a pécsi egyetem közös szervezésében

(Kecskés Éva és Szomor Éva beszámolója)

A kicsit sűrűre szervezett konferencia délutáni szekciójában Kecskés Éva a GYEP Szécsény kistérségi modelljét mutatta be, kiemelve a szakmai és szervezési együtt működés lényegét, megosztva a hallgatósággal okulás céljából a gondokat, tapasztalatokat.

Szentgyögyvári Éva gyógypedagógus a pécsi Oázis Nevelési Tanácsadó keretein belül működő Biztos Kezdet Programot ismertette részletesen, sok fotóval illusztrálva. Az előadásból is, a képekből is kiderült, hogy a program egy nagyon jól felszerelt, minden széppel, jóval ellátott játszóházban van, ahova helyi otthonlévő anyák járnak kisgyerekeikkel, a jó és színvonalas szolgáltatás reményében. A Játszóházban alkalmanként 300 Ft-ot fizetnek, amiért játékos, fejlesztő, ha kell a fogyatékos gyerekek esetében, gyógypedagógiai terápiát kapnak. A játszóházban vannak "biztos kezdet gyerekek" is akiknek nem kell fizetni, mert ők támogatási igazolást kapnak a gyerekjóléti szolgálattól. Nem tisztázott, hogy azt a szülők hozzák magukkal, vagy a fejük fölött a hivatalok elintézik egymást közt a "rászorulást igazoló papírokat". Az sem világos, de gyanítható, hogy a "rászorultság" nem annyira a szociális hátrányt jelenti, mint inkább a fogyatékosság valamilyen típusát. Az ellátásért gyógypedagógus, pszichológus, és művészet terapeuta felel.

Az előadást követő beszélgetésből kiderült, a két – nevében megegyező – „ Biztos kezdet program” közötti különbség. Az ő értelmezésük szerint nem, csak a miénk szerint igaz, hogy a program eredetileg a szegény, hátrányos helyzetű gyerekek számára indult.

A biztos kezdet program egy megelőző, szegénységi spirált megállító programként definiálható. Amennyiben ezt elfogadjuk, nem lehetséges, hogy a név használatában minden egyéb kisgyerekek számára hasznos, fontos, értékes, de az eredeti értelmezés értékeit nem mutató programot is beletartozónak gondoljunk.

A másik fontos észrevétel az, hogy szakemberként nem mehetünk el szó nélkül afölött, hogy egy program, amelyik így tesz különbséget, - fizet-nem fizet- „Biztos kezdet” program név alatt fusson, és ezzel pillanatokon belül az országos Gyerekesély program része legyen.

Miközben határozott véleményem, hogy nagyon jó az, amit ebben a játszóházban csinálnak, a bölcsődébe nem járógyerekkel, az otthonlévő anyákkal illetve a fogyatékos kisgyerekek rehabilitációja érdekében, semmilyen ponton nem vállalható közösség olyan programmal, amelyik nem hátrányos helyzetű gyerekek, illetve családjaik segítését szolgálja. Még ha elnevezésében az a „Biztos kezdet” nevet viseli is.

Másik szempont a program helyszíne, földrajzi elhelyezkedése. Az Oázis Játszóház – kényszerből vagy praktikus okokból (nem tudni) – belvárosi helyéről az uránvárosi, valamikor elsősorban bányászok lakta, ma már elöregedő lakosságú lakótelepre került. Az idősödő lakókat kezdik felváltani a fiatal, kisgyerekes családok, akiknek valóban hézagpótló szolgáltatásokat nyújt a játszóház.

A mi értelmezésünkben a mindenféle hátrányokat csökkentő Biztos Kezdet programoknak törekedniük kell olyan helyeken, helyszíneken – hátrányos helyzetű falvakban, városoknál településrészeken - megjelenni, ahol nagy számban élnek olyan kisgyerekek, akiknek ab ovo szükségük lenne fejlesztésekre, játék lehetőségre (hely, szakember és eszköz tekintetében egyaránt), ahol az ellátórendszer egyébként is hiányos és/vagy szegregáló tendenciákat mutat. Magyarul: nem elég, ha egy intézmény saját vállalt feladata mellett megpályázza a BK programban való részvételt, s jól-rosszul beépíti a már meglévő struktúrájába, mert a legnagyobb jóindulat mellett is sérül a BK gondolatisága, rosszabb esetben újabb diszkriminációt eredményez (vagy a valóságban nem is működik, pusztán felmutatják, mint kvázi egy újabb lehetőséget). Az egyéb gyerekellátó intézményekkel való – egyébként kívánatos – együttműködés ugyanolyan hierarchikussá válik, mint ahogyan a mostani kritizált állapotban működnek a gyerekjóléti szolgálatok, óvodák, bölcsődék, szakellátások amelyeket minden szinten megreformálandónak tekintenek, s amelyek érdekében szolgáltatásfejlesztési koncepciók születnek, törvénymódosításokat fontolgatnak.

Ha gazdasági megfontolásokból beszorítják a BK helyszíneket más intézményekbe, és nem egyenrangú elérési helyként jelennek meg más intézmények mellett, akkor a legjobb esetben is, sok év múlva tudnak csak annyira megerősödni, hogy a gyerekek mindenek felett való érdekének szem előtt tartásával, minden gyerek (és minden szülő) számára szorongás mentesen, emelt fővel igénybe vehető szellemiségű intézmények legyenek.

A papírral igénybe vehető ("szegénységi bizonyítvány") fejlesztő lehetőség sem BK programba illő! Ez az elérhetőségi mód, amely önmaga újabb diszkriminációt eredményez, s ehhez nem adhatja a nevét Magyarország szociális és aktuálisan akármi nevű minisztériuma. Ha mégis, neveződjön másként, vagy ne hivatkozzon forrásként a Sure Start-ra, mert az ilyen program nem egy speciálisan hazai viszonyokra szabott adaptáció, hanem a rossz magyar viszonyokba oltott névplágium.

A látott/ismertetett fejlesztő módszerek némelyike még vitatható is, de helyesebb, ha azokról gyógypedagógus mond véleményt.

Módszertanilag a családok megkereséséről, a gyerekek számára a hozzáférés biztosításáról nem sokat tudtunk meg, de hiszen egy - ugyan valóban csekély díjú, mégis fizetős - játszóháznak ez nem is feladata.