Skip to content

GYEREKESÉLY

MTA GYEREKSZEGÉNYSÉG ELLENI PROGRAM

Címlap
HVG: Iskola a léthatáron

(HVG 2007. június 06.)

A magyar oktatásirányítás ez évtől kezdve az alapvető állami fejkvótán felül nyújtott többletpénzeket a kistérségi társulásokon keresztül szándékozza eljuttatni az oktatási intézményeket fenntartó önkormányzatokhoz. Ezzel a döntéssel a kormányzat az utóbbiak számára világossá tette, hogy vagy betagozódnak egy kistérség alá, és alkalmazkodnak a kormányzat által előírt követelményekhez, vagy saját bevételeikből gazdálkodják ki az oktatási intézmény-finanszírozásához szükséges költségvetési támogatáson felüli összeget.

Mindez elegendő ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű területeken oktatási intézményeket fenntartó helyhatóságok azonnal teljesítsék az elvárt feltételeket, még akkor is, ha tudják, hogy azok ott helyben teljesen irracionálisak.

Az aprófalvas településszerkezetből következően az országban vannak olyan iskolák, amelyek most éppen nem tudják teljesíteni az előírt létszámhatárokat, de földrajzi elhelyezkedésük miatt a környező települések tényleges, közszolgáltatásokat ellátó központjaként működnek. Ezeken a hátrányos helyzetű, növekvő lakónépességű területeken számos ilyen, 100-120 tanulót nyolc évfolyamon oktató iskola válik ezekben a hónapokban tagiskolává.

A korábban önálló intézmények tagiskolává minősítése nemcsak azért elhibázott döntés, mert néhány év múlva - a demográfiai változások következtében - megváltozhatnak a létszámok, hanem azért is, mert az 1970-es évek tapasztalatai bebizonyították: a helyi iskolák önállóságának megszüntetése - az úgynevezett iskolakörzetesítés - nagyon súlyos társadalmi következményekkel jár. Arról a településről, ahol körzetesítik az intézményeket, a lakosság elvándorol, ami azonban nem a település elnéptelenedéséhez, hanem lakosságcseréhez vezet. Vagyis az egyébként is hátrányos helyzetű településeken fokozódik az alacsony társadalmi státusú népesség koncentrációja.

A tagiskolává váló kis létszámú iskolák fenntartójává a központi iskolát működtető önkormányzat válik, ő lesz jogosult a normatívaigénylésre, a kistérségi társulásokon keresztül juttatott többletpénzek elosztására, a tagiskolák pedagógusainak foglalkoztatására. Naivitás azt feltételezni, hogy a központi iskolát fenntartó önkormányzat majd méltányos lesz, az esélyegyenlőségi elvet figyelembe véve akár csak egyenlő módon támogatja a másik településen levő tagiskolát, hogy a legjobb tanítót fogja a leghátrányosabb helyzetű gyerekeket koncentráló osztályokba küldeni, akár vállalva a konfliktust saját települése szavazópolgáraival. Azokon a területeken, ahol minden település forráshiányos, minden önkormányzat költségvetése szűkös, az oktatási intézményt fenntartó önkormányzat a lehető legtöbb forrást a saját településén fogja hagyni, azt fogja fejleszteni, és ezzel a társult településeken működő tagiskolákat lehetetlen helyzetbe hozza. Következésképpen az egységes iskola koncepcióját - azaz hogy azonos minőségű oktatást nyújtsanak a központi iskolában és a tagiskolában - lehetetlen megvalósítani. Az egyszer már társult önkormányzatok saját érdekeiket alig tudják képviselni, de a finanszírozási kényszerek miatt a társulást fenn kell tartaniuk. A központi iskolák és a tagiskolák közötti különbségeket a szülők azonnal érzékelni fogják, így aki teheti, elviszi onnan a gyerekét, ami további iskolabezárásokhoz vagy szegregált iskolák kialakulásához vezet.

A statisztikában egyetlen oktatási egységként megjelenő, egy központi és akár több tagiskolával működő, több száz fős intézményben lehetőség nyílik arra, hogy a rosszul teljesítő tanulókat koncentrálják és "elbújtassák" a tagiskolákban. Ezzel nem növekedne, sőt talán csökkenne is az átlagon alul teljesítő iskolák száma, ami mind a települési, mind az oktatási kormányzatnak nagy könnyebbséget jelentene az eredmények prezentációjakor.

A most bezárás vagy tagiskolává válás előtt álló intézmények között nemcsak hátrányos helyzetűek vannak, hanem olyan, évfolyamonként egy osztállyal működő, kisebb létszámú iskolák is, ahol jelenleg magas színvonalú az oktatás, a párhuzamos osztályok hiánya miatt nincs iskolán belüli szegregáció, így a hátrányos helyzetű tanulók együtt nevelkednek a szerencsésebb sorsúakkal. Ha az oktatási kormányzat célja az esélyegyenlőség és a területi kiegyenlítődés, akkor pont ezeket az iskolákat kellene támogatnia, amelyeket a mostani rendszerben tagiskolává minősít!

Az elmúlt években minden, oktatási intézményt fenntartó települési önkormányzat egyenlő félként indulhatott a különböző pályázatokon, amiből finanszírozni tudták az oktatási intézmények felújítását, tanárok továbbképzését. Egy tagiskolában nagy valószínűséggel csak a központi iskola felújítása és korszerűsítése után lesznek fejlesztések. Ugyanakkor a tagiskoláknak nemcsak a központi iskolával, hanem a kistérséggel szemben is érvényesíteniük kell fejlesztési elképzeléseiket, amennyiben megvalósul az a közoktatási elképzelés, hogy a kistérségi intézkedési tervekben szereplő fejlesztéseket előnyben részesítik a különböző pályázatokon. Azt pedig senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy tagiskola, amelynek sem önálló költségvetése, sem szakmai vezetése nincs, sikeres érdekérvényesítésre lehet képes.

VIRÁG TÜNDE

(A szerző szociológus)

forrás: http://hvg.hu/hvgfriss/2007.23/200723HVGFriss268.aspx