Skip to content

GYEREKESÉLY

MTA GYEREKSZEGÉNYSÉG ELLENI PROGRAM

Címlap
Vélemény az "Út a munkához" előterjesztésről
Az MTA-KTI Gyerekszegénység Programiroda

gyermekes családok érdekeit kiemelő

véleménye

a Szociális és Munkaügyi, valamint az Igazságügyi és Rendészeti Miniszter „Út a munkához” programhoz kapcsolódó előterjesztéséről

 

Összefoglalás: az ’Út a munkához” program javaslatai több okból veszélyeztetik a gyermekek legalapvetőbb jogait, ellentétben állnak a „Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégia legfontosabb céljaival. A szegénységben élő gyerekek helyzetét javítani akaró kormányzati erőfeszítésekkel a tervezet nem egyeztethető össze.

Érveink:

1. A gyermekszegénység egyik alapvető oka a szülők munkahiánya. Ezért üdvözlünk minden olyan intézkedést, amely elősegíti a hátrányos helyzetű kistérségekben élő alulképzett felnőttek/szülők foglalkoztatását. Az előterjesztésben foglaltak azonban nem nyújtanak ehhez megfelelő eszközrendszert.

 

(1.1.) Az „Út a munkához” program legfontosabb foglalkoztatást ösztönző eleme a leghátrányosabb helyzetű 33+14 kistérség munkáltatóinak nyújtott járulékkedvezmény. Ennek előfeltétele, hogy létszámukat a rendszeres szociális segélyben részesülők, illetve hátrányos helyzetű regisztrált álláskeresők közül bővítik. (Start régió kártya.)

 

Ezzel a javaslattal egyetértünk, csupán az a problémánk, hogy az előterjesztés fogalomhasználata azonban nem világos.

A rendelet-tervezetben hátrányos helyzetű személy szerepel, a törvénytervezet 2. § (1) b) pontjában rendszeres szociális segélyben részesülő személy. A zavart az okozza, hogy az Egyenlő bánásmódról szóló törvény, illetve a Foglalkoztatási törvény már használja a hátrányos helyzetű munkavállaló, álláskereső fogalmát, egymással, valamint a jelenlegi javaslatokkal sem teljesen megegyező módon.

A törvénytervezetben további feltétel a felveendő személy „lakóhelye, illetve tartózkodási helye”. Ez sem egyértelmű meghatározás.

 

(1.2.) Az Flt (1991.évi IV.törvény) 27. § (8) bekezdésére vonatkozó módosítás a jelenlegi ellátás némi átalakításával arra ösztönzi az álláskeresőket, hogy minél rövidebb idő alatt helyezkedjenek el. Ez a meglévő ösztönző rendszert kedvező irányba módosítja.

 

Az ösztönző hatásnak azonban ellentmond az ugyanezen körre vonatkozó „első munkateszt”, ami az álláskeresési járadékon lévőnél is közmunka-feltételt szab a segélyhez. Az „állami foglalkoztatási szervvel együttműködő” személy „rendszeres szociális segélyre akkor jogosult, ha az álláskeresési támogatás folyósításának, illetve az állami foglalkoztatási szervvel való együttműködési kötelezettségének időtartama alatt legalább tizenöt munkanap közhasznú munkavégzésben vett részt”.

 

Ez a kötelezettség:

ellentmond a járadék társadalombiztosítási jellegének;

nem visz közelebb a nyílt munkaerőpiachoz, sőt, a nyílt munkaerőpiacra visszaigyekvőket is beszoríthatja a közmunka-segélyezés-közmunka bűnös körébe;

fizikailag és pszichológiailag is gátolhatja a tényleges munkakeresést.

 

2. A gyermekszegénység egy másik nyilvánvalóan fontos oka az elégtelen jövedelem. A családi pótlék, valamint a segélyezés 2006. évi átalakítása valamit segített a gyerekes szegényeknek. 2007-ben az átlagosnál kevésbé romlott a segélyen élő gyerekes családok helyzete.

 

Alapvető ellenvetésünk a tervezettel szemben, hogy figyelmen kívül hagyja a segélyezési rendszer 2006-os átalakítását. A rendszeres szociális segély azóta családi alapú segélyezésként működik. A tervezetben megjelenített szankciók bevezetése komolyan veszélyezteti a segélyezett gyerekes családok jövedelmi helyzetét.

 

(2.1)A segélyezéssel visszaélőket eddig is lehetett a segéllyel szankcionálni. Enyhébb esetben néhány hónapig csökkentették, súlyosabb esetben hosszabb-rövidebb időre megvonták a segélyt. Arra nem volt példa, hogy valakit azonnali hatállyal örökre kizárjanak a segélyezésből. A mostani tervezet ezt a szankciót tartalmazza: az együttműködés megszegése esetén a segély megvonását írja elő. A rendszeres szociális segély ma családi alapú segélyezés. Kérdés, mi lesz a családi költségvetéssel, a gyerekekkel a családi jövedelem hirtelen radikális csökkenése esetén? Hogyan értelmezhető a (2006-ban Magyarországon először intézményesített) szociális minimum egyes családoktól megvonása a gyermeki jogok szemszögéből? A segély megvonása a segélyezett családját, az abban élő gyerekeket is bünteti.

 

(2.2) A család akkor is segély nélkül maradhat, ha egy települési önkormányzat nem képes a megfelelő mennyiségű közfoglalkoztatás megszervezésére. „Azon önkormányzatok, akik (sic) az együttműködés feltételeként előírt közfoglalkoztatást nem szervezik meg, a jövőben nem lennének jogosultak a kifizetett segély összege 90%-ának a központi költségvetésből történő megtérítésére.”

 

E javaslattal számos érdemi és igazgatási problémánk van. A lényeg az, hogy az önkormányzat „hibájából” a segélyezettek és családjaik eshetnek el a segélytől.

 

Lényegi probléma, hogy az önkormányzatok egy részénél nagyon nehéz feladat a kellő mennyiségű közfoglalkoztatás megszervezése.

A közfoglalkoztatás forrásai általában nem teszik lehetővé a munka hasznosságát biztosító anyag, eszköz, szakképzett tervezés-munkavezetés, megfizetését.

A negyedévenként 15 napi munka (még ha egybefüggő is a 15 nap, ami nem biztos) nem tesz lehetővé tisztes szintű betanulást kicsit is bonyolultabb munkafolyamatnál. A közfoglalkoztatás tehát leginkább olyan munkákat jelent, amilyeneket a többnyire szakképzetlen munkátlanok kevés eszközzel, irányítás nélkül el tudnak végezni.

Az előterjesztés szerint közel 80000 rendszeres szociális segélyezett, az összes érintett csaknem 60%-a a 47 hátrányos helyzetű kistérségben, többségében 1000 fő körüli településeken él. Ez településenként átlagosan 80 segélyezettet, becslés alapján 70 munkaképes segélyezettet jelent. Évente 4200 nap közfoglalkoztatást kellene számukra szervezni. Hogyan fogják megoldani e viszonylag kis települések a foglalkoztatással kapcsolatos adminisztrációs, szervezési és egyéb feladatokat? És hogyan fognak télen-nyáron ennyi – eszközöket, szakképzettséget, stb. nem igénylő és mégis hasznos – munkát találni?

 

Számolni kell azzal, hogy sok kistelepülés képtelen lesz megfelelni a tervezetben megfogalmazott elvárásoknak.

 

Az igazgatási nehézségek lényege az, hogy az eddigi normaszövegek nem tisztázzák, pontosan hogyan értelmezendő „az együttműködés feltételeként előírt közfoglalkoztatás” teljesítése.

Adott esetben a teljes évben megszervezett 4200 nap, esetleg a negyedévi 1050 nap a kötelező?

Ha az nincs meg, mennyi időre nem kap segély-fedezetet az önkormányzat?

Részteljesítésre rész-összeg kapható?

Negyedévnél rövidebb időszakra nincs előírt kötelezettség, a segélyt viszont havonta kell fizetni. Nem-teljesítés esetén tehát visszamenőleg kellene a költségvetésnek pénzt visszafizetni?

Ha az önkormányzatnak a szervezés és adminisztrálás túl nagy nehézséget jelent, az is elképzelhető, hogy lemond a feladatról – azon az áron, hogy senkinek nem ad rendszeres segélyt. Ha nincs túl sok segélyre jogosult lakosa, ez nem jelent túl nagy politikai kockázatot.

 

Minden érvünk azt támasztja alá, hogy a javasolt program több intézkedése gyermekes családok elemi megélhetését veszélyeztetheti.

 

2008. április 12.

 

MTA-KTI Gyerekszegénység Programiroda

Ferge Zsuzsa, az MTA-KTI GYEP program vezetője,

Darvas Ágnes, vezető kutató