Skip to content

GYEREKESÉLY

MTA GYEREKSZEGÉNYSÉG ELLENI PROGRAM

Címlap
Hetes óvodák

Ebben az évben megszűnnek a hetes óvodák. Sok szülőnek az utolsó szalmaszálat, gyermekeiknek a gyermekvédelmi gondoskodás elkerülését jelentették ezek az intézmények.

Ónody-Molnár Dóra

Katalin hétfőn reggel viszi óvodába gyermekét és péntek délután hozza el. Éjjelenként takarít, nem tud otthon lenni a lányával, de pénze sincs annyi, hogy hét napon keresztül ellássa. Hozzá hasonlóan sokan kénytelenek hétfőn, az óvoda kapujában több napra elbúcsúzni a gyerektől. Mert hajnalban kelnek, konyhán mosogatnak, éjjel építkezéseken gürcölnek, raktárakat takarítanak, hogy fenntarthassák magukat. Vagy, mert egyáltalán nincs munkájuk. Legtöbbjük állami otthonban nőtt fel, egyetlen kötődése a gyereke, akit nem akar elveszíteni. Értük működtek a hetes óvodák. A gyerekek itt nem csak meleg ételt és gondoskodást kaptak, hanem fejlesztő pedagógustól, gyógypedagógustól egyéni fejlesztést, hogy az iskolába kerülve leküzdhessék a szegénységükből fakadó fizikai és pszichés hátrányaikat. Így van remény arra, hogy nem maradnak le, nem esnek ki az oktatásból, felnőtt korukban nem válnak a segélyezés alanyaivá. A hetes óvodák rugalmasan alkalmazkodnak a nehézsorsú családok igényeihez, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az ide járó gyerekek a családjukban maradjanak, és ne kerüljenek állami gondozásba. Minderről valójában már csak múlt időben lehet beszélni, mert júniusban a fővárosi közgyűlés úgy döntött, nem finanszírozza tovább működésüket. 78 gyerek érintett, közülük hatot már gyermekvédelmi gondoskodásba vettek.

Az úgynevezett hetes otthonokat a nagyvállalatokban három műszakban dolgozó szülők helyzetének könnyítésére hozták létre. A Breznó közi gyermekotthont például 1954-ben alapították az építő iparban dolgozó munkások gyerekei számára. Az otthonok sorsát az 1997-es gyermekvédelmi törvény megalkotásánál pecsételte meg a jogalkotó azzal, hogy ezt az intézménytípust nem nevesítette a jogszabályban. A Fővárosi Önkormányzat Gyermek-és Ifjúságvédelmi Ügyosztályának munkatársai azóta próbálták „megmenteni” ezeket az intézményeket. Különböző megoldási javaslataikkal mindig csak egy időre tudták biztosítani a működésüket. Mivel a kerületek nem voltak hajlandók a fővárossal közösen finanszírozni az otthonokat, és a szociális tárcát sem tudták meggyőzni arról, hogy a hetes óvodákat fogadja be a gyerekvédelmi törvény, várható volt bezárásuk. Ha bekerült volna a törvénybe, akkor a fenntartásuk a főváros kötelezően ellátandó feladataként járt volna a normatív támogatás.

A hetes óvodák lépésről lépésre szűntek meg. 2003-ban a hat - még működő - oviból négyet átalakítottak (szakellátó intézménnyé illetve hátrányos helyzetűek kollégiumává) így már csak kettő maradt „talpon”: a zuglói József Attila Átmeneti Gyermekotthon és a Breznó közi otthon. Sorsukról júniusban határozott a fővárosi közgyűlés: a megszorítások miatt nincs pénz az üzemeltetésükre. 500 millió forintot vesznek ki a budapesti szociális ágazatból, így az önkormányzat azoktól az intézményeitől válik meg, amelyeket nem kötelező fenntartania. A hetes óvodák működési költsége 220 millió forint évente. Az önkormányzat a várható döntést már kora tavasszal előre jelezte az otthonok vezetőinek, az érintett 78 gyerek sorsát így időben próbálták rendezni. 30 gyereknek szerencséje van, ők szeptembertől kisiskolásként kezdik az évet (közülük sokan bentlakásos iskolába mennek – tehát hasonló ellátási formában maradhatnak), 39 kicsi a lakóhelyük szerinti önkormányzati óvodába kerül. Hárman mennek átmeneti otthonba, és hat gyereket vesznek gyermekvédelmi gondoskodásba.

Hogy miért nem kezdeményezte a minisztérium a gyermekvédelmi törvény módosítását, nem teljesen világos. Megkeresésünkre a tárca sajtóosztályán azt mondták, amit az ügyről mondani tudtak, azt már elmondták. A sajtóban korábban megjelent indokoltásukban az olvasható, hogy azért nem találták megalapozottnak a jogszabálymódosítást, mert úgy találták, a hetes intézmények helyettesíthetők más ellátási formákkal, például a szülők munkarendjéhez alkalmazkodó napközbeni ellátással. Ha a szülő mégsem találna ilyen ellátást, akkor helyettes szülőkhöz helyezheti el, vagy egy időre átmeneti gondozásba adhatja gyermekét.

A minisztérium által felkínált alternatívákról Szabó Jánosné, a Breznó közi otthon vezetője azt mondja, nem kínálnak az érintett családok számára megoldást.

A helyettes szülők (olyan családok, amelyek némi állami ellentételezés fejében befogadnak nehéz sorú gyerekeket) csak átmeneti megoldást tudnak nyújtani, arról nem is szólva, hogy nagyon kevesen vannak. Az átmeneti gondozásba vétel arról szólna, hogy a szülő előbb rendezi az életét, majd visszakerül hozzá a gyerek. – De ezek a nehéz sorsú családok nem átmeneti problémákkal küszködnek – magyarázza a vezetőnő. Másfél-két év alatt – ameddig az átmeneti otthonban lakhatnak – mitől változna egy tartósan munkanélküli, hajléktalan család helyzete? – kérdezi. Az ilyen sorsú gyerekeknek csak akkor van esélyük az iskolai akadályokat leküzdeni, integrálódni, ha speciális törődést, egyéni fejlesztést kapnak az óvodában, e nélkül borítékolható, hogy előbb-utóbb kiesnek az oktatási rendszerből és szüleikhez hasonlóan segélyekből kell majd tengődniük. Szabóné bosszantónak tartja a minisztériumnak azt az érvelését is, miszerint csak a fővárosban működtek ilyen jellegű óvodák, ezért kevés gyereket érint. – Ha több hetes otthon lett volna, több gyereket érintett volna, hiszen az igény évről évre nagyobb – állítja. Ezt támasztatják alá a másik hetes óvoda vezetőjének tapasztalatai is. Némethné Gubányi Irén, a József Attila Átmeneti Otthon vezetője egy – a hetes óvodák bezárása kapcsán rendezett - szakmai beszélgetésen megdöbbentő adatokra hívta fel a figyelmet. Intézményében a családok háromnegyede küszködik lakhatási problémákkal, ez azt jelenti, hogy néhány év alatt háromszorosára nőtt a számuk. Azt is elmondta, hogy azok száma is megkétszereződött, akik egyedül nevelik gyereküket. Úgy fogalmazott, a családok körüli helyzet olyan, mint egy kártyavár: „ha egy lapot megmozdítunk, összedől az egész”.

A hetes óvodákba járó gyerekek családjai rendkívüli szegénységben élnek, a rossz lakáskörülmények (túlzsúfolt, komfort nélküli szükséglakások), a szegényes táplálkozás fizikailag is megviseli őket, a szülőket a munkanélküliség és a kilátástalanatlanság lelkileg roncsolja. Hogy mennyire jól célzott ellátást kaptak ezek a családok, érzékletesen bizonyítja, mennyire nehéz volt helyet találni az óvodásoknak az alapellátásban. – A kerületi óvodák nem szívesen fogadják a problémás gyerekeket, ráadásul ha a középosztálybeli szülők megneszelik, hogy halmozottan hátrányos gyereket készülnek felvenni, aláírásgyűjtésbe kezdenek – mesél tapasztalatairól Szabó Jánosné. Ha bekerülnek, akkor sem pótolható az a szakmai munka, amit a hetes ovikban megkaptak a gyerekek. A szegénység miatt felhalmozódott pszichés és fizikai hátrányokat speciális fejlesztéssel, törődéssel, egyéni fejlesztéssel lehet valamennyire csökkenteni, ezt egy közel harmincfős óvodai csoportban nem tudják megkapni a gyerekek.

- Az egyik öt éves kislánynak alig találtunk helyett. Nálunk kétszer egy héten foglalkozott vele logopédus és gyógypedagógus – meséli Szabóné. A kislánynak nincsenek tanulásai zavarai, csak a szegénység miatt kialakult hátrányait cipeli: nehezen fejlődik, gyenge hallássérülése van és asztmás. Hét testvérével egy icipici albérletben nyomorognak. A mama otthon van a legkisebbel, a papa alkalmi munkából szerez némi pénzt: költöztetésekhez hívják cipekedni.

- Felvettük a kapcsolatot a lakhelyükhöz közel eső óvodákkal. Sehová nem akarták felvenni, három óvoda „labdázott” a kislánnyal: ide-oda irányítgatták, senkinek se kellett, de mivel a törvény kötelezte az egyiket, végül is felvették – folytatja. - Mi lesz ezzel a kislánnyal egy 25 fős óvodai csoportban? Egy olyan csoportban, ahol ismerik egymást a gyerekek, és ő még beszélni is nehezen tud – kérdezi szomorúan.

Ferge Zsuzsa szociológus a legnagyobb problémát abban látja, hogy nincs elég szakember, és pénz a gyermekvédelemben a feladatok ellátására, így nem tudja teljesíteni a legfontosabb célt: nem tud segíteni a gyerekek családban tartásában. - Ennek fényében még érthetetlenebb, hogy ami eddig jól működött, miért kell megszüntetni, bár kétségtelen, törvényi kötelezettség híján a főváros jóindulatán múlt, hogy eddig működhettek a hetes otthonok - fogalmaz. Ferge úgy látja, a hetes intézményben a szülők borzasztó anyagi és lakáshelyzete miatt csak hétvégén volt együtt a család, mégis megmaradtak a szülői jogok, és ami a legfontosabb: az állami gondoskodással ellentétben nem járt megbélyegzéssel. A szülő nem megszabadulni akar a gyermekétől, hanem a helyzete miatt nem tudja segítség nélkül eltartani. - A családok igényeihez alkalmazkodni kellene, de ez ma nem így van a gyermekvédelemben - teszi hozzá.