Régóta ismert és az utóbbi években ismét előtérbe kerülő tény, hogy a korai életéveknek meghatározó szerepük van a későbbi életút szempontjából. Számos hazai és külföldi vizsgálat bizonyítja, hogy az iskolai pályafutás későbbi (középiskolai) szakaszaiban tapasztalható elmaradás elsősorban a kora gyermekkori feltételekkel, körülményekkel magyarázható. A hazai iskolarendszerre vonatkozó felmérések egyértelműen alátámasztják, hogy a gyerekek iskolai teljesítménye erős összefüggésben van a gyerekek családi hátterével.  A család kedvezőtlen társadalmi-gazdasági helyzetéből fakadó hátrányokat jelenlegi oktatási rendszerünk /óvoda-iskola/ nem képes ellensúlyozni. Ennek oka részben az iskolarendszer diszfunkcióiban keresendő, másrészt abban, hogy iskolás korra a kedvezőtlen családi háttérből érkező gyerekek hátrányai már túl nagyok.  A nemzetközi gyakorlat egyértelműen a kora gyermekkorra helyezi a hangsúlyt, ebben az időszakban történhet meg a sikeres iskolakezdés alapozása. A korai életkorban történő befektetések megtérüléséhez képest a későbbi, illetve kiegyenlítő célzatú beavatkozások jóval kevésbé hatékonyak. A programoknak nem csupán a gyerekeket kell megcélozniuk, a szülők bevonása és aktív részvétele nélkül nem biztosíthatóak az elvárt/megfelelő eredmények. A korai életéveket célzó fejlesztő programokkal párhuzamosan jelentős hangsúlyt kell kapjanak a gyerekes családok életkörülményeit javító beruházásoknak, támogatásoknak és szolgáltatásoknak is. A családok helyzetének érdemleges javítása elengedhetetlen feltétele a hátrányos helyzet átörökítésének megakadályozásában.

A koragyerekkori készségfejlesztés nem egyetlen szakma, egyetlen intézményrendszer kizárólagos feladata. A program megvalósítása, sikere több ágazat összehangoltságán, együttműködésén múlik. Az egészségügy, a szociális terület és gyermekvédelem, valamint az oktatásügy közös irányú, azonos elveken nyugvó munkálkodása szükséges ahhoz, hogy a születés pillanatától kezdve a védőnő és gyermekorvos, bölcsődei és egyéb alternatív szakképzett napközbeni gyermekfelügyeletet nyújtók, illetve az óvónők, továbbá a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szakemberek, pedagógusok, nevelési tanácsadó munkatársai elsajátítsák, tudatosan alkalmazzák, a szülőket rávezessék e korai készségfejlesztés fontosságára.

A Biztos Kezdet program középpontjában a hátrányos helyzetben lévők, így pl. a szegénységben élő, munkával nem rendelkező, halmozottan hátrányos helyzetű településeken élő gyerekes családok állnak, akik az egészségügyi, gyermekjóléti és szociális alapellátásokat  - azok területi hozzáférési és minőségi egyenlőtlenségei miatt - kevésbé tudják igénybe venni, mint a többi család. A programot olyan településeken kell elkezdeni, ahol nagy arányban élnek jelentős szegénységi kockázatú családok, de ezeken a településeken a program az összes ott élő gyereknek és szüleiknek szól, függetlenül a család szociális helyzetétől.

A Biztos Kezdet Program esélyt ad a programban részt vevő 0-3 (0-7) éves korú gyermekek és családjaik számára, hogy a gyermekek életének legkorábbi időszakában segítséget kapjanak a testi, értelmi, érzelmi és szociális fejlődéshez. A problémák korai felismerése, a programhoz kapcsolódó szakemberek folyamatos támogatása, a gyermekekkel és a szülőkkel való közvetlen foglalkozás hozzájárul a programban részt vevő gyermekek sikeres iskolakezdéséhez.

A Biztos Kezdet Program hatékony eszköz lehet a későbbi sikeres óvoda- és iskolakezdés megalapozásában és ennek révén a szegénység következményeinek csökkentésében, a kirekesztettségét visszaszorításában. Egyrészt együttműködésre készteti és összehangolja a helyben található szolgáltatásokat, biztosítja a hiányzó programokat, másrészt olyan helyi közösségeket épít, amelyek támogató környezetet nyújtanak a szülők gyermeknevelési kompetenciáinak erősítéséhez.

Azokon a településeken, ahol bizonyos ellátások nem hozzáférhetőek, ott a program új szolgáltatások bekapcsolását, megszervezését feltételezi a kisgyermekek és szüleik hatékonyabb segítése érdekében. A Biztos Kezdet Program nem önálló ellátás, hanem ellátási, együttműködési filozófia. A 0-7, kiemelten a 0-3 éves korosztály és szüleik hatékonyabb segítését biztosító esélyteremtő, esélyegyenlőségi szolgáltatásrendszer, szakma és szektorközi együttműködés a leendő szülőkkel, a szülőkkel és a gyermekekkel. Nem teremt a meglévők (védőnői hálózat, gyermekjóléti szolgáltatás stb.) mellett egy újabb, párhuzamos ellátórendszert, hanem a helyi ellátások – helyi szükségleteken alapuló – kiegészítésével és új típusú összekapcsolásával valósítja meg szakmai célkitűzéseit.

A program célja:

• a gyermekek szociális, érzelmi és kognitív fejlődésének elősegítése, tanulási képességeinek javítása, alkalmazkodási és nyelvi képességeinek fejlesztése
• családok és szülők támogatása a deprivációs ciklus megtörése érdekében,
• az egészségkultúra fejlesztése, az egészségi állapot javítása
• a speciális nevelést igénylő gyermekek és családjuk támogatása, beleértve a szakosított szolgáltatásokhoz való hozzáférést,
• a segítőszakmák koordinációja, a közösségi részvétel és a helyi közösségek erősítése, a civil részvétel terepeinek bővítése

Bármilyen szociális vagy kulturális hátrányban szenvedő gyerekek korai fejlesztése csak akkor valósulhat meg, ha különösen körültekintően választjuk ki a segítendő közösségeket. Olyan elérhető és a szükségletekre válaszoló szolgáltatást kell tudnunk  nyújtani, amely

• figyelembe veszi a helyi igényeket és a település sajátosságait;
• a szülők aktív részvételére épít;
• nem feltétlenül új szolgáltatást vezet be, de másképp, újfajta módon szolgáltat;
• megteremti az együttműködést a szociális, egészségügyi és oktatási intézmények között.

A program kiterjesztése során alapvető fontosságú lesz a helyi önkormányzatok megnyerése, érdekeltté tétele, feladatvállalása a programmal kapcsolatban. Ugyanakkor az önkormányzati intézmények nehézkességük, helyi politikai érdekeknek való kiszolgáltatottságuk miatt a települések egy részében nem tudnának a legjobb megvalósítói lenni a Biztos Kezdetnek. Ilyen esetben fontos szerepet kaphatnának az önkormányzattal együttműködő civil szervezetek, melyek rugalmasabb célmeghatározásuk, gyorsabb reagáló képességük miatt jobban tudnak alkalmazkodni a környezet változásaihoz. A civilek forrásai viszont általában nem elegendőek ahhoz, hogy önállóan működtessék a programot, így a helyi önkormányzat részvételére mindenképpen szükség van. Több helyen jól működött az a modell, melyben egy minden gyerekes család számára szolgáltatásokat nyújtó, nem stigmatizáló intézmény (pl. óvoda) szolgáltatásait bővítették ki a Biztos Kezdet programmal. A program elterjesztésének elengedhetetlen feltétele a szakmai minimumok meghatározásán kívül a működési feltételek minimumának megállapítása. Azt is meg kell határozni, hogy mi az, amit helyi forrásokból mindenképpen biztosítani kell a program számára.

Amennyiben a jövőben integrált óvodai, bölcsődei szolgáltatások kialakítására kerülne sor, akkor kézenfekvő lenne a Biztos Kezdet programot lehetőség szerint ezekhez az intézményekhez kapcsolni. Így a jelenleginél sokkal szélesebb körű, a családok szükségleteihez jobban igazodó szolgáltatások lennének kialakíthatók, melyek azonos helyen és időben elérhetőek. A kistelepüléseken működő kevés intézmény sokszor más, helyben nem létező intézmény funkcióinak egy részét is ellátja, így például az óvoda fontos segítő, közösségszervező, közművelődési funkciókat is betölt. Az eredeti angliai Sure Start programban a Child Centre-ek szintén olyan integrált szolgáltatásokat nyújtó intézmények, melyek a napközbeni gyermekfelügyelettől kezdve a szülők segítésén és oktatásán át szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatások széles körét nyújtják az adott lakóközösségben élő bármely gyermekes családnak. A Sure Start irányítását néhol teljesen, másutt részlegesen integrálták a Child Centre-ekévek, ismét másutt az irányítás párhuzamosan, de egymással egyeztetett módon történik.

A program kiterjesztése során cél lehet, hogy a gyerekes családok egy helyen és időben többféle, holisztikus szemléletű szolgáltatást kapjanak. Ehhez egészségügyi, szociális, és oktatási, nevelési szakemberek folyamatos együttműködésére van szükség: a védőnőére, a gyermekorvoséra, az óvónőkére, a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat munkatársaiéra, stb. Fontos a személyes szociális szolgáltatásokat nyújtó szakemberek részvétele a programban, azonban az ő túlsúlyuk stigmatizál. Ezért szerencsésebb olyan intézményhez telepíteni a programot, mely az egész korosztálynak, ill. minden kisgyermekes családnak nyújt szolgáltatásokat.

A program kiterjesztésének sikeréhez az érintett ágazatok (egészségügy, szociális és munkaügy, oktatás) együttes elköteleződése szükséges, optimális lenne a három minisztérium közös felelősségvállalása. Az integrált bölcsődei, óvodai ellátást is jelentősen segítené, ha megszűnne a két intézmény eltérő ágazathoz való tartozása. Az integrált működéshez át kell alakítani ezeknek az intézményeknek a szabályozását: ezen a szinten is helyet kellene teremteni a Biztos Kezdetnek.

Fontos, hogy ezeket a szolgáltatásokat egy közös folyamat keretében, holisztikus szemlélettel tervezzék meg és igazítsák hozzá a családok igényeihez. A családok időben történő elérésével sokféle krízis megelőzhetővé válik. A szolgáltatások integrált nyújtása során figyelembe kell venni a helyi adottságokat: munkalehetőségeket, infrastruktúrát, a családok élet- és lakáskörülményeit, stb. A program középpontjában ugyan a kisgyermekek állnak, de a hatékony szolgáltatás feltétele a szélesebb társadalmi kontextus (a család, rokonság, illetve a helyi lakóközösség, stb.) figyelembe vétele.

Kistelepüléseken, ahol az emberek jól ismerik egymás körülményeit, a szükségletek integrált felmérése könnyen lehetségessé válik, amennyiben a különféle szolgáltatók egyeztetik egymással szempontjaikat, megközelítésmódjukat. Ez az átfogó szemléletű tervezési és szolgáltatás-szervezési mód a Biztos Kezdet programok sikerének egyik legfontosabb előfeltétele. Ehhez azonban a jelenleg eltérő ágazathoz tartozó szolgáltatók szempontjainak egyeztetésére, közös munkafolyamatok kidolgozására van szükség.

A program kiterjesztése során fontos a védőnők megnyerése, hiszen kulcsszerepük lehet a szolgáltatás felajánlásában, és a kisgyerekes családokkal való kapcsolatukat fel lehetne használni a különösen sérülékeny családok elérésére. A Biztos Kezdet terepe lehet olyan különféle egészségügyi szűrőprogramoknak, melyeket a védőnő egyébként tanácsadás keretében végezne.

A szolgáltatás igényli a közelben elérhető gyógypedagógusokkal, esetleg korai fejlesztéssel foglalkozó szakemberekkel való együttműködést is.

Optimális esetben a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat egy munkatársa a Biztos Kezdet helyszínén rendszeresen érhető kell legyen (hasonlóan ahhoz, ahogy a védőnői tanácsadás egy része a program keretében valósulhat meg).

A szakembereken túl, az önkéntes, és tiszteletdíjas laikus segítők alkalmazása nagyon sok pozitív lehetőséget rejt magában (esetleg közhasznú munkavégzés keretében történő foglalkoztatás formájában is), de ezt megfelelő képzésnek kellene megelőznie, mely többek között kiterjed a családdal való kapcsolatfelvételre, a szolgáltatások felajánlásának mikéntjére, az esetleges veszélyek felismerésére, ezek megfelelő jelzésére, a titoktarásra, stb. Szintén elengedhetetlen a laikusoknak nyújtott folyamatos támogatás, munkájuk segítése, ellenőrzése, ami szakképzett segítő feladata.

A program terjeszthetőségének és fenntarthatóságának kérdését a kistelepüléseken létező gyermekintézményekkel, és az ott működő, illetve hiányzó szolgáltatásokkal együtt kellene végiggondolni. Helyi szinten fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy a még működő intézmények (pl. óvodák) hosszabb távon is fenntarthatóak legyenek, illetve a törvényben előírt szolgáltatásokat (legalább a kötelezőeket) biztosítani tudják. A meglévő intézmények nyitásával, szolgáltatás-spektrumuk bővítésével elérhető lenne, hogy a kistelepüléseken élő gyerekes családok helyben kaphassanak a jelenleginél sokkal többféle, az igényekhez alkalmazkodó szolgáltatást, amelyet nem széttagolt intézményi struktúrában, hanem egymással összehangoltan terveznek és nyújtanak. Az eddigi modellkísérleti programok szintén már létező intézményekhez kapcsolódtak, de ez az átfogó, holisztikus szolgáltatás-tervezés és szervezés csak részben tudott megvalósulni. Ezért a program kiterjesztésében a helyi szakembereken kívül az önkormányzatok megnyerése alapvető feladat. A következő lépés viszont az, hogy a helyi szereplők segítséget kapjanak a program vezetőitől abban, hogy a kisgyerekes családoknak szóló szolgáltatásokat a szükségleteknek megfelelő módon tudják megtervezni. Szintén a program vezetőinek feladata, hogy kezdeményezzék az érintett intézményekre vonatkozó szabályozás megváltoztatását annak érdekében, hogy az lehetővé tegye az intézmények optimális működését. Ehhez elengedhetetlen, hogy a helyi programok vezetői függetlenek legyenek, ne más intézmény vezetői, vagy alkalmazottai.

Minden Biztos Kezdet program a helyi szükségletektől függően alakul, de minden programnak biztosítania kell az alábbiakat:

• az érintett gyerekek és családok felkutatása, bevonása a programba,
• a családok és szülők szolgáltatásokkal, tanácsadással történő támogatása, a szülők foglalkoztathatóságának javításával kapcsolatos tevékenységek,
• jó minőségű játék, tanulás és gondozás a gyermekek számára,
• gyermek-egészségügyi és -fejlesztési tanácsadást,
• a speciális nevelést igénylő gyermekek és családjuk támogatása, beleértve a szakosított szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

A program működésének mindenütt érvényesítendő alapelvei:

• kiváló minőségű szolgáltatás
• partneri kapcsolat a családokkal
• a gyermekek egyéniségének teljes tiszteletben tartása
• a gyermekek bátorítása tapasztalat és ismeret szerzésre
• biztonságteremtés a gyermekek számára.

A program során meghatározó szempontként kell érvényesíteni a gyerekek életkori szükségleteit. Ennek figyelembe vételével a különböző életkori csoportokhoz tartozó gyerekek esetében a következő szolgáltatásokat tartjuk alapvetőnek:

A program alapszolgáltatása a Biztos Kezdet Klub, ahol legalább hetente három alkalommal lehetőség van a szülők közötti beszélgetésre, tapasztalatok szerzésére, közös játékra, a gyermekek felügyeletére, beszélgetésre a védőnővel, a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok munkatársával és más szakemberekkel. A családok itt kaphatnak információt a szakosított szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez, munkavállaláshoz, családi, vagy gyermekneveléssel kapcsolatban felmerült problémáik megoldásához. A klub lehet önálló, de ráépülhet a településen működő gyermekintézményre is, mint a bölcsőde és az óvoda, vagy a családsegítő- és gyermekjóléti szolgáltatás. A program megvalósításának minden esetben feltétele a közös tervezés, a szolgáltatások összehangolása és a szakemberek együttműködése.

Javaslatok:

• A program az intézményhiányos és hátrányos helyzetű településeket célozza meg, elsősorban azokat, ahol bölcsőde nem működik és az óvoda férőhely-hiányos. A program hozzájárulhat a 0-3 éves korosztály napközbeni ellátása arányának növeléséhez (ez az arány jelenleg 8 %).
• A program intézményileg valószínűleg csupán olyan óvodához csatlakoztatható, ahol ennek tárgyi feltételei (más célra nem használt csoportszoba stb.) adottak. Más intézmények esetében számos a hatékonyságot és a működés alapelveit veszélyeztető körülmény áll fent. (bölcsőde – amennyiben működik, csak a módszertanát kell fejleszteni ebben a szellemben és érvényt kell szerezni a gyermekvédelmi törvényben megfogalmazott, a halmozottan hátrányos helyzetűekre vonatkozó előnyben részesítésnek; gyermekjóléti – személyi feltételei kis településeken igen rosszak, a szolgáltatások jelenleg is túlterheltek; családsegítő – részben az előzőek, részben az önkéntesség elve ebben az esetben másként értelmezendő.)
• Egyfajta „minőségbiztosítási” és „fogyasztóvédelmi” rendszer, amely az értékek megfelelő szintű, szakmai színvonalú képviseletéhez köti a Biztos Kezdet név, „márka” használati jogát. A márkához tartozás nem jelent automatikus hozzáférést állami forrásokhoz – a márkához tartozás csupán egy a fogyasztóknak és a szélesebb társadalmi közegnek jelentéssel bíró szimbolikus gesztus.
• Szigorú kritériumok szerint célzott, ellenőrizhető, mutatószámok (indikátorok) és más monitorozási eszközökkel folyamatosan követett projektek, amelyek a leghátrányosabb helyzetű térségekre (településekre, településrészekre) céloznak (később tisztázandó kritériumok alapján). A program döntően a „Biztos Kezdet Központ” komplex intézmények létrehozását célozza meg a már működő, vagy minél hamarabb létrehozandó „normál” gyermekintézmények (óvodák, bölcsődék) alapjaira építve. (Máshova, így szociális és egészségügyi intézményre a program és a Központ nem telepíthető.)
• A hiányzó intézményeket az NFT II. megvalósításának segítségével pótolni kell. Azokon a településeken, ahol önálló intézmény nem hozható létre, a gyerekek szállításának feltételeit kell megvalósítani a megfelelő intézménybe. Az ilyen óvodához hozzáférést egészítheti ki a családi napközi működtetése. Minél hátrányosabb helyzetű a település és lakói, annál kisebb csoportlétszámokra kell törekedni.
• A Biztos Kezdet” alacsonyküszöbű szolgáltatásának bázisa lehetőleg minden esetben erős gyerekintézmény legyen.  1,5-4 éves kor között segítse elő azoknak a képességeknek a fejlesztését, melyek lehetővé teszik, hogy a gyerek 4 évesen, óvodába felvehető legyen.
• Bölcsőde továbbra is a 10 ezer főnél nagyobb népességű településeken legyen kötelező alapellátás. Az ennél kisebb településeken az 1,5-6 évesek integrált intézményeit kell létrehozni.