Köllő János válasza a MTA GYEP Iroda állásfoglalására |
Kedves Darvas Ágnes! Köszönöm a levelet, ami Fazekas Károlyon keresztül is eljutott hozzám, aki a kérdés megvitatását indítványozza az OKA az MTA Munkatudományi Bizottság és az MTA Gyerekprogram Iroda részvételével. Én szívesen részt veszek egy ilyen vitán – még akkor is, ha nem minden kérdésben látok ellentétet az OKA-javaslatok és a GYENP által leírtak között. Két dologban valóban nem értünk egyet. Az egyik a munkapiacnak az a szemlélete, ami a foglalkoztatást egyoldalúan a kereslettől - mint egzogén adottságtól - függőnek tekinti („a szülői munkavállalás bővítésének másik alapfeltétele az elérhető munkahely”): előbb legyen munkahely, aztán lehet beszélgetni a segélyrendszerek kialakításának kérdéséről. A készpénzes támogatások, a kialakításuktól függően kisebb-nagyobb mértékben hatnak az elhelyezkedési hajlandóságra, ezen keresztül a piaci kínálatra, a bérre és a keresletre. Abban egyetértünk, hogy a gyermektámogatások egyszerű kurtítása nem vezet eredményre – ezért is teszünk javaslatot a munkavállalási feltételek egyidejű javítására – abban azonban nem, hogy a foglalkoztatás növeléséhez általános szabályként egyszerűen csak ki kell várni, amíg megjelennek az áhított munkahelyek. Közöltök egy táblázatot, aminek nyilvánvaló üzenete, hogy a gyesre-gyedre-gyetre fordított összeg aprópénz, a GDP-nek mindössze fél százaléka: Véleményem szerint a táblázatban közölt összehasonlítás sántít. Ha azt szeretnénk megvitatni, hogy a jelenlegi gyermektámogatási rendszer sokba kerül-e, hogy a ráfordítás ideális módon szolgálja-e a gyermeknevelés és a foglalkoztatás összeegyeztetésének célját, akkor nem világos, miért hasonlítjuk össze a gyesre költött összeget a 15 évesnél idősebb (ezen belül a korhatáron felüli) népességnek kifizetett nyugdíjakkal. A költségvetés 120 Md forintot fordít munkanélküli ellátásokra, 380 Md-ot korai nyugdíjakra, és 270 Md-ot anyasági ellátásokra családi pótlék nélkül. Ez nagyon sok pénz, ennyit egyetlen OECD-ország sem költ készpénzes gyermektámogatásokra (egy gyermekre vetítve, az egy főre eső GDP százalékában mérve). Továbbá, igaz ugyan hogy a 15 évesnél idősebb népességnek csak a három és fél százaléka van gyesen, csakhogy ez az arány a releváns csoportban, a 19-35 éves nők esetében 20 százalék, az iskolázatlanok esetében pedig 35 százalék, miközben a dolgozók aránya az utóbbi körben (a még tanulókat nem számítva) nem éri el még a harminc százalékot sem. Üdvözlettel: |
|
||