Skip to content

GYEREKESÉLY

MTA GYEREKSZEGÉNYSÉG ELLENI PROGRAM

Címlap
A kisgyermekek gondozásában jók vagyunk
Míg a gyermekszegénységgel kapcsolatos felmérésekben Magyarország általában a fejlett országok  rangsorának végén kullog, a kisgyermekkori gondozásról most megjelent UNICEF jelentésben a középmezőny elején, 25 fejlett ország között a 7. helyen állunk.
Az UNICEF firenzei kutatóközpontja rendszeresen tesz közzé jelentéseket a legfejlettebb országokban (az OECD tagállamokban) élő gyermekek helyzetéről, jogaik érvényesüléséről.
A jelentések célja, hogy megállapításaikkal, a különböző országok által elért eredmények összehasonlításával szakmai-szakmapolitikai vitákat indítsanak el az egyes országokban. Ezt megkönnyíti, hogy a jelentések rangsorolják az államok teljesítményét.   
A kisgyermekek gondozásának és nevelésének változásáról most publikált UNICEF jelentés nyolcadik a sorban. Szorosan kapcsolódik az előző két jelentéshez, melyek a gyermekszegénységgel foglalkoztak.
Az UNICEF jelentés a következőkben foglalható össze.
 
Változások a kisgyermekkori gondozásban és -nevelésben
A leggazdagabb országokban a gyermekkort illetően jelenleg fontos változások zajlanak. Most először alakult ki az a helyzet, hogy a felnövekvő generáció tagjainak többsége gyermekkorának jelentős részét az otthonon kívüli gyermekgondozás és -nevelés valamely intézményében tölti.
Az OECD* tagállamokban a 3 és 6 év közötti gyermekek több mint 75 %-a valamilyen intézménybe jár. A 3 év alatti gyermekek esetében ez az arány 25 %, de egyes országokban eléri akár az 50 %-ot is. Az elmúlt évtizedben sok országban volt megfigyelhető nagyarányú növekedés az intézményes (otthonon kívüli) ellátásban résztvevő gyermekek számában.
 
A változás mozgatórugói
A változások részben a nők helyzetének javulását, a számukra elérhetővé vált új lehetőségeket tükrözik. Az OECD tagállamokban, a munkaképes korú nők több mint 2/3-a az otthonán kívül dolgozik.
Másrészt viszont a változásokban nagy szerepe van a nélkülözésnek is. Minél szegényebb egy család, annál nagyobb nyomás nehezedik az édesanyákra, hogy a gyermek megszületése után minél hamarabb visszatérjenek dolgozni – gyakran rosszul fizetett, szakképzettséget nem igénylő állásokba.
A legtöbb OECD tagállam kormánya támogatja az intézményes gyermekellátást, hiszen minél több nő dolgozik, annál magasabbak az állami adóbevételek és a bruttó hazai termék (GDP), miközben csökkennek a szociális juttatásokra fordított kiadások.
 
Lehetséges pozitívumok
A korai, otthonon kívüli gyermekgondozásnak és -nevelésnek sok jelentős előnye lehet.
•    Meggyorsíthatja a gyermek kognitív, nyelvi, társas kapcsolatokat érintő és érzelmi fejlődését.
•    Elősegítheti a nők helyzetének javulását.
•    Jelentősen növelheti a jó tanulmányi eredmények elérésének esélyét.
•    Megalapozhatja a gyermekek felelősségteljes állampolgárokká nevelését.
•    Korlátozhatja a hátrányos helyzet korai kialakulását.

Lehetséges negatívumok
A változások miatt kialakult átmeneti helyzet közepette a legújabb neurológiai kutatások azt igazolják, hogy a gyermek életének első hónapjaiban és éveiben fejlődésének szinte minden lehetséges aspektusa szempontjából döntő fontosságú, hogy szeretetteljes, stabil, biztonságos, stimuláló és kielégítő kapcsolatok alakuljanak ki a gyermek és a családtagok, valamint a gyermeket gondozó személyek között.
A nem megfelelő minőségű kisgyermekgondozás és –nevelés éppen ezért bizonyítottan nemcsak közvetlen, hanem hosszú távú károkat is okoz. Különösen a „túl korai és túl hosszú ideig tartó” intézményes ellátás lehet kimondottan káros.
Gyakorlatilag tehát nagy a kockázata annak, hogy az előnyösebb helyzetben lévő családok gyermekei a napközbeni gyermekellátás pozitív oldalát fogják megtapasztalni, míg a negatívumokat elsősorban a hátrányos helyzetű családokból származó gyermekek szenvedik el. Mindaddig, amíg nincs kidolgozva célzott és teljeskörű program a veszélyeztetett gyermekek részére nyújtandó minőségi korai gyermekgondozást és -nevelést illetően, könnyen „halmozottan hátrányos helyzet” alakulhat ki náluk. Ha ez ellen nem teszünk lépéseket, akkor a kisgyermekellátást érintő változások miatti jelenlegi átmeneti állapot a társadalmi egyenlőtlenségek jelentős új forrásává válhat.
Mindezek alapján az OECD tagállamoknak a következő kérdéssel kell szembenézniük: az intézményes kisgyermekellátással kapcsolatos változások vajon fejlődést vagy visszalépést jelentenek-e majd a most felnövekvő gyermekek, és a jövő számára? A problémára adott választ nagy körültekintéssel kell kidolgozni, a változásokat a lehető legpontosabban kell nyomon követni.

A változások nyomon követése
A Jelentés éppen ezért nemzetközi szinten alkalmazható, minimális normarendszer bevezetését javasolja az intézményes gyermekellátás témakörében: a tíz kritériumból álló rendszert az OECD tagállamok által delegált szakértőkkel és kormányzati tisztviselőkkel konzultálva alakították ki. A javasolt indikátorok alábbi listája egy későbbi egységes normarendszer kialakításához vezető első lépésnek tekinthető.
A kritériumok a következők:
 1.  Legalább 12 hónapon át a fizetés 50 %-ának megfelelően fizetett gyermekgondozási szabadság biztosítása.
 2. Állami napközbeni gyermekellátási és nevelési program kidolgozása, amely prioritást biztosít a hátrányos helyzetű gyermekek számára.
 3. Államilag finanszírozott és szabályozott napközbeni gyermekellátás (bölcsőde, családi napközi) biztosítása a három év alatti gyermekek legalább 25%-a számára.
 4. Államilag finanszírozott óvodai nevelés a négyéves gyermekek legalább 80 %-a számára, hetente legalább 15 órában.
 5. A gyermekgondozást és -nevelést ellátó személyek legalább 80 %-a számára (a családi napközi ellátást nyújtókat is beleértve) megfelelő képzés biztosítása.
 6. Az iskola előtti gondozást és nevelést biztosító intézményekben dolgozó személyek legalább 50 %-a legalább 3 éves felsőfokú tanulmányok elvégzését tudja igazolni, valamint megfelelő szakképesítéssel a rendelkezik a kisgyermekgondozást és -nevelést illetően.
 7. A négy- és ötéves óvodás gyermekek és a szakképzett személyzet aránya nem magasabb, mint 15 az 1-hez; az egyes csoportok létszáma nem több mint 24 gyermek.
 8. A 6 év alatti gyermekek esetében a kisgyermekgondozásra és –nevelésre fordítandó kiadások legalább a GDP 1 %-át elérik.
 9. A gyermekszegénységi ráta 10 % alatt van. (A ráta kiszámításának alapja: azoknak a gyermekeknek az aránya, akik – a családtagok számát is tekintetbe véve – olyan családokban nőnek fel, ahol a jövedelem nem éri el az átlagos jövedelem 50 %-át.)
10.  Erős állami elkötelezettség, amely minden gyermekre kiterjed, beleértve a leginkább marginális helyzetben lévőket is. (A viszonyítási alap: a gyermekek részére biztosított alapvető egészségügyi szolgáltatások szinte minden állampolgárra kiterjedő elérhetősége.)
Jelenleg mindössze Svédország teljesíti mind a 10 javasolt kritériumot, közvetlenül utána Izland következik a rangsorban, mivel 9 kritériumot teljesít, illetve Dánia, Finnország, Franciaország és Norvégia, melyek 8 kritériumnak felelnek meg. Magyarország másik három ország (Belgium, Szlovénia és Új-Zéland) társaságában 6 kritériumnak tesz eleget. Az 1. 3. 8. és 10. indikátornak nem. (a szerk.) A tagállamok közül mindössze 3 ország – Ausztrália, Kanada és Írország – teljesít kevesebbet 3 kritériumnál.

Gyermekgondozási szabadság
A Jelentés amellett érvel, hogy a legfiatalabb gyermekek érdekeit azok az intézkedések szolgálják leginkább, melyek megkönnyítik, hogy a születést követő első 12 hónap alatt legalább az egyik szülő otthon maradhat a gyermekkel.
A Jelentés emellett azt is javasolja, hogy az intézményes gyermekellátások finanszírozása olyan rugalmas legyen, amely prioritást biztosíthat a hátrányos helyzetű gyermekek számára azáltal, hogy megnöveli a fejenkénti ráfordítást a nélkülöző családok esetében.
Akár speciális, akár általános, állami- vagy magánintézményről van szó, a Jelentés hangsúlyozza, hogy minden esetben jelentős állami finanszírozás, felügyelet és támogatás szükséges, ha valóban az a cél, hogy mindenki számára elérhetővé váljon a minőségi szolgáltatás.

Minőség
Az iskoláskor előtti gondozás és nevelés minősége mindenekelőtt attól függ, hogy a gyermekkel foglalkozó személyek képesek-e megfelelő kapcsolatot kialakítani a gyermekekkel, és képesek-e biztonságos, következetes, érzékeny, stimuláló és kielégítő légkört teremteni. Éppen ezért döntő fontosságú, hogy az ellátást nyújtó személyzet képzettsége magas szintű legyen, létszámuk megfelelő mértékben megnöveljék, és hogy a gyermekcsoportok létszáma alacsony legyen, különösen olyan intézményekben, ahová veszélyeztetett gyermekek, illetve speciális tanulási igényű gyermekek járnak.
A kisgyermekgondozás és –nevelés intézményei költségeinek körülbelül 75 %-át a személyi kiadások teszik ki.

Gyermekellátás és szegénység
A legmagasabb minőségű intézményes gyermekellátás sem képes arra, hogy egymagában leküzdje a szegénység és a társadalmi kirekesztettség okozta problémákat. A Jelentés éppen ezért azt tűzi ki célul, hogy a gyermekszegénységi rátát 10 % alá szorítsák ahhoz, hogy a gyermekellátás pozitív hozadéka megvalósulhasson. A 25 tagállam közül, amelyekről adatokkal rendelkezünk, csak 10 ország teljesíti ezt a kritériumot.

A gyermekgondozás finanszírozása
Az a hat OECD tagállam, amely a 10 kritérium közül legalább 8-at teljesít, megegyezik azzal a hat országgal, amely a kisgyermekgondozás és -nevelés finanszírozására fordított kormányzati kiadásokat rangsoroló táblázatban az első hat helyen áll: Izland, Dánia, Finnország, Svédország, Franciaország és Norvégia. Számos OECD tagállamnak meg kell dupláznia az ilyen célra fordított jelenlegi kiadásait, ha meg kíván felelni a minimálisan megkövetelendő kritériumoknak.
A finanszírozás ilyen nagymértékű megnövelése nyomós érvekkel támasztható alá:
•    Jelenleg is jelentős a kereslet a minőségi, államilag finanszírozott korai gyermekgondozási és -nevelési ellátások iránt.
•    A minőségi gyermekgondozás és –nevelés magasabb produktivitást és az oktatásra fordított kiadások nagyobb mértékű megtérülését biztosítja.
•    Számos társadalmi, tanulási és magatartási probléma gyökere a nem megfelelő szülő gyermek kapcsolatban és a hátrányos helyzetű családok körülményeiben keresendő: ezeket a hatásokat a jó minőségű gyermekgondozás és –nevelés mérsékelheti.
•    Minden állam nagy összegeket költ az idősebb gyermekek oktatására, hiszen a közérdek egyértelműen igazolja a kiadások megtérülését. Azonban a legújabb kutatások eredményeinek fényében az is világos, hogy a fiatalabb gyermekeket illetően még sokkal inkább igazolható ezen kiadások megtérülése.
•    A korai gyermekgondozásra és -nevelésre fordított minden 1 dollár után a megtérülés elérheti akár a 8 dollárt is.

Konklúzió
Néhány OECD tagállam elkötelezte magát a gyermekellátás mellett: olyan szakpolitikát dolgoztak ki, amelynek az a célja, hogy az otthonon kívüli gyermekellátás pozitív hozadékát megvalósítsa. A többi tagállamban azonban az otthonon kívüli gyermekellátás felé való tömeges elmozdulás ad hoc módon valósul meg, mindössze minimális minőségbiztosítással. Ezekben az esetekben nagy valószínűséggel a lehetséges negatívumok fognak érvényesülni.

* OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development)

Az összefoglalót írta: Peter Adamson, a jelentés szerzője
Fordította: Bánki Ágnes, az UNICEF Magyar Bizottság önkéntese