Skip to content

GYEREKESÉLY

MTA GYEREKSZEGÉNYSÉG ELLENI PROGRAM

Szociális gazdaság - paradigmaváltás
Javaslat a szociális szolgáltatások átalakításának fő irányaira

Előzmények

A személyes gondoskodás terén nagy előrelépést jelentett a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény megjelenése. A törvény három évvel az új önkormányzati rendszer kialakulása után jött létre, amikor az SZJA 50%-a még az önkormányzatok számára biztosított volt. Az infláció mértéke 30%-os volt, és három év alatt 34 e főről 705 e főre nőtt a regisztrált munkanélküliek száma. Közel másfél millió ember vesztette el a munkahelyét, amely tovább növelte a társadalmi feszültséget. Ebben a helyzetben a szociális törvény megfelelő eszköz volt a növekvő szociális problémák kezelésére.

A Szoctv. hatálybalépése óta eltelt mintegy 14 év alatt színessé vált a szociális szolgáltatások köre, amely folyamatban a rászorultak védelmének egy sajátos technikája alakult ki. Ahol megjelent egy szükséglet, válaszul egy új szolgáltatás került létrehozásra, melyet új szabályozás és új normatíva követett. Ez a technika nem csak a szociális szolgáltatások területén volt megfigyelhető. A fokozatos fejlődés ellenére azonban igazolást nyert, hogy az alkalmazott védelmi technika nem érte el a célját, sok tekintetben kifejezetten kontra-produktív hatást váltott ki. Sokszínűvé vált a szolgáltatói paletta is: újabb és újabb állami, civil, egyházi, for-profit, hazai és külföldi szolgáltatók jelentek meg.

Időközben az egyre több szolgáltatási forma kertében nyújtott szolgáltatások szakmai ellenőrzésére az ágazat nem tudott megfelelő módon hangsúlyt fordítani, megfelelő eszközöket biztosítani, és mára az a helyzet alakult ki, hogy minden egyes szolgáltató eltérő minőségű és mennyiségű szolgáltatást nyújt egy-egy definiált szolgáltatási forma keretében. A szolgáltatások fejlődése a valós szükségletek ismerete, és a fejlesztések országos összehangolása nélkül történt. Nem rendelkezünk naprakész adatokkal sem az igényekről, sem a szolgáltatókról és az általuk nyújtott szolgáltatások mennyiségéről és minőségéről sem. A megfelelő adatok hiányában a tervezés és fejlesztés is esetlegessé vált.

A Szoctv. hatálybalépése óta nem épült ki a legszükségesebb elemi életszükségletek kielégítését biztosító étkeztetés és házi segítségnyújtás vonatkozásában sem teljes mértékben az ellátórendszer. Ezeknél a szolgáltatásoknál a valós társadalmi szükséglet sokszorosan meghaladja a ténylegesen ellátott személyek számát, így feltétlenül indokolt a szolgáltatási lehetőségek bővítése. Szükség van tehát az ellátotti kör eddigieknél pontosabb körülhatárolására, illetve a finanszírozási rendszer átalakítását megelőzően a differenciált normatív állami hozzájárulás kiterjesztésére, amely elősegíti, hogy a feladatellátásra kötelezett önkormányzatok azokat lássák el elsősorban, akiknek magas a gondozási-ápolási szükséglete, alacsony a jövedelme és vagyona, valamint a legkisebb érdekérvényesítési képességgel rendelkeznek. A szociális alapszolgáltatások fejlesztése azért is szükséges, mert a megfelelő alapszolgáltatási háttér alkalmas a bentlakásos intézményi ellátás kiváltására azokban az esetekben, amikor a gondozási, ápolási szükséglet nem teszi feltétlenül indokolttá a szakosított ellátás igénybevételét. Amegfelelő szociális szolgáltatáshoz való hozzájutást, azoknak az állampolgároknak is biztosítani kell, akik mozgósítható jövedelemmel, vagyonnal rendelkeznek, részt tudnak és részt akarnak vállalni önmaguk, vagy hozzátartozójuk ellátásában.

(forrás: SZMM, http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=13565&articleID=32013&ctag=articlelist&iid=1 )


I. Paradigmaváltás

Ahhoz, hogy átlátható, ellenőrizhető, a valós és elismert szükségletek alapján fejleszthetővé váljon a szociális szolgáltatások rendszere, paradigmaváltásra van szükség.
A paradigmaváltás egyben a szociális tárca az eddigiektől eltérő módon nagyobb felelősséggel történő részvállalását jelentené a tervezéstől, a működtetésen, finanszírozáson keresztül a szolgáltatások felhasználó-központú ellenőrzéséig. Az "egy gazda" szemlélet a jelenleginél sokkal hatékonyabbá tudja tenni a rendszert.
A szociális ellátórendszer (szociális szolgáltatások) ágazati irányításának, finanszírozásának paradigmaváltása az alábbi területek együttes, egymással összehangolt, egyidejű, egy adott időintervallumon (2007-2009) belül történő módosítását és fejlesztését jelenti:

  1. a valós szükségletek ismeretében, az elismert szükségletek kielégítése érdekében fejleszteni, illetve - ha lehetséges - területileg átcsoportosítani a szolgáltatásokat, biztosítva az egyenlő esélyű hozzáférést;
  2. a túlszabályozás helyett az elégséges szabályozást megteremteni;
  3. a szakmai követelmények többségénél a részletező jogi szabályozás helyett szakmai kritériumokat meghatározni;
  4. újra kell gondolni az önkormányzati feladatellátás súlyát a szociális ellátórendszeren belül, növelve az önkormányzatok mozgásterét;
  5. felül kell vizsgálni a lakosságszám arányosan telepített önkormányzati kötelező feladatok elosztásának rendjét;
  6. szükséges megerősíteni a regionális szociális és gyámhivatalokat a szociális szolgáltatások működési engedélyezésének szakszerűbb ellátása érdekében;
  7. szükséges a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal ellenőrző kapacitását bővíteni és ezzel egy időben kidolgozni a független ellenőrzési rendszer lehetőségeit;
  8. kistérségi szinten biztosítani szükséges a szociális szolgáltatások szervezéséért felelős esetmenedzser funkció "rendszerbe állítását". Az esetmenedzseri rendszer modellezése;
  9. kidolgozni az egyes szociális szolgáltatások esetében az utalványrendszer (voucher) bevezetésének feltételeit, a rendszer modellezése;
  10. áttekinteni a regionális kapacitáskoordináció és forrásallokáció lehetőségeit;
  11. a szociális szolgáltatások megfelelő mennyiségű és minőségű biztosítása érdekében a felelősségi körök áttekintése (egyén, család - tartásra kötelezett hozzátartozók, lakóközösség, civil szervezetek, for-profit szervezetek, önkormányzat, állam).
A szociális kiadások reálértékű csökkenése nem jelenik meg célként sem a Kormány reformprogramjában, sem a Konvergencia Programban. Mindegyik dokumentumban kinyilvánításra került, hogy az ágazat egészén belül a szükséges átcsoportosítások elvégzésével lehet és kell célzottabb, igazságosabb és jobb minőségű szolgáltatást nyújtani, továbbá a források hatékonyabb felhasználását biztosítani.


A Szoctv. 14 évvel ezelőtti bevezetése óta nagyon színes ellátórendszer alakult ki, amelynek értékeit megőrizve szükségessé vált a szociális szolgáltatások megújítása, melyet 2007-ben a Szoctv. módosítása, valamint és egy új törvény 2008-as elfogadása biztosíthat. A paradigmaváltás tehát elengedhetetlen eszköze a szükségletalapú szolgáltatásfejlesztésnek, a források ellenőrzött felhasználásának, és a megfelelő tervezésnek. A paradigmaváltás hozzájárul továbbá a szociális és foglalkoztatási rendszerek ésszerű integrációjához, a határterületekhez történő szerves kapcsolódáshoz, valamint az új kapacitások befogadásának korszerűsítéséhez is.

II. Szociális szolgáltatások ma

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény értelmében a szociális ellátás feltételeinek biztosítása - az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségén túl - az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata.


Alapszolgáltatások:

A legelemibb szociális szolgáltatásokon, vagyis az étkeztetésen és a házi segítségnyújtáson túl azok a szolgáltatások tartoznak ide, amelyek az ellátottak otthonában, ill. nappali intézményekben kerülnek biztosításra. Működési engedélyüket a kijelölt jegyző (bentlakásos intézménnyel integráltan történő feladatellátás esetén a regionális szociális és gyámhivatal) adja ki. Az ellátásra kötelezettek a települési önkormányzatok. Az alapszolgáltatások keretében naponta mintegy 500.000 ember számára biztosított az intenzív személyes foglalkozást is magában foglaló szolgáltatás, de azok körülbelül 1.000.000 embert érintenek - elsősorban a családsegítés és a gyermekjóléti szolgáltatás átmeneti és rövid távú kliensei által.

Szakosított ellátások:

Azok a szolgáltatások tartoznak ide, amelyek tartósan vagy átmeneti jelleggel bentlakásos formában biztosítják az ellátást. Működési engedélyüket a regionális szociális és gyámhivatal adja ki. Ellátásra kötelezettek a megyei önkormányzatok. A szakosított ellátások naponta körülbelül 85 ezer ember számára biztosítanak teljes körű ellátást.

Szolgáltatók, fenntartók:


A szolgáltatásokat helyi önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak, for-profit szervezetek nyújtják, az egyházi, nem állami fenntartók aránya 30%.
A szociális szolgáltatások biztosításáért a helyi önkormányzat felelős. A jelenlegi szabályozás szerint a település lélekszámától függően más és más típusú szolgáltatás biztosítására vannak kötelezve az önkormányzatok. Az önkormányzatok feladatvállalását jelenleg nem lehet korlátozni, de a szolgáltatás megszervezése sem kényszeríthető ki. Az egyházak szociális szolgáltatásokban való részvételének mértékét a jelenlegi konstrukcióban szintén nem lehet korlátozni a Vatikáni Megállapodás és az alkotmánybírósági gyakorlat értelmében.

Finanszírozás:

1. Állami normatív hozzájárulás:

  • az egyházi, nem állami fenntartók finanszírozásához az előirányzat az SZMM költségvetésében,
  • az önkormányzati fenntartók finanszírozásához az előirányzat az ÖTM költségvetésében biztosított.
Mértéke:
  • 2007. január 1-jétől hét szolgáltatás esetén az új belépők esetében a normatíva 50%-ra jogosult valamennyi fenntartó, amely hozzájárulás mellé pályázattal juthat további forráshoz, elősegítve ezzel a területi kiegyenlítést (2007-ben 1,7 Mrd Ft);
  • a for-profit fenntartók a normatíva 30%-ára jogosultak;
  • egyházi fenntartók a normatíván túl un. egyházi kiegészítő normatívát kapnak, melynek mértéke évente változik (2007-ben 39,5%) annak függvényében, hogy az előző évi szolgáltatások önköltségén belül mennyi az önkormányzatok saját bevételeiből a normatíva mellett biztosított rész.
Az irányított területi kiegyenlítési rendszer, valamint a 7 szolgáltatás esetén az újonnan belépő szolgáltatók 50%-os csökkentett normatívájának hatását az is mutatja, hogy a civil szolgáltatók 16 milliárd forintra nyújtottak be új szolgáltatási normatíva igényt, azonban az irányított területi kiegyenlítési rendszerben csak 2,3 milliárd forint iránt nyújtották be kérelmüket, és csak 1,6 milliárd forintnyi szolgáltatás került befogadásra (azaz 10%).


2. Térítési díjak: az intézményi térítési díj a szolgáltatás önköltségének és az állami normatív támogatásnak a különbsége. Az ellátott nem fizethet több térítési díjat (ezt személyi térítési díjnak nevezzük) mint az intézményi térítési díj összege és a havi jövedelmének az adott szolgáltatásra meghatározott százaléka. Pl.: Idősek bentlakásos intézményében a havi jövedelem 80%-ig lehet a személyi térítési díjat meghatározni. Az ellátottnál visszamaradó költőpénz viszont nem lehet kevesebb, mint a tárgyév január 1-én érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 20 %-a, amely ma: 5.426 Ft.

3. A fenntartó egyéb saját bevételeiből biztosított források: az állami normatív támogatás, valamint a térítési díjak nem fedezik a tényleges ellátási költségeket. Ezért a különböző fenntartók az egyéb saját bevételeikből - így például az önkormányzatok a helyi adóbevételekből, az egyházak az állami és más támogatásokból, valamint a non-profit szolgáltatók a közcélú felajánlásokból és pályázati bevételeikből - is kiegészítik a fenti forrásokat.

A szociális szolgáltatások finanszírozásában az önkormányzatok saját bevételeikből az állami normatív támogatással megközelítőleg azonos nagyságú forrásokat fordítanak a feladatok ellátására

III. A szociális szolgáltatások megújításának szükségessége

A szociális szolgáltatások nem épültek ki teljes körűen, ezért a szociális szolgáltatások megújítása semmiképpen sem jelenthet forráskivonást. A jelenlegi források hatékonyabb felhasználásához a teljes rendszer fejlesztésére van szükség, melynek forrásigényét a TÁMOP 5.6 intézkedés keretében van lehetőség biztosítani.

A valós szükségletek és a meglévő szolgáltatások közötti eltéréseket mutatja, hogy az elemi életszükségletek kielégítését szolgáló szolgáltatások esetén az ellátottak száma szinte azonos a Szoctv. bevezetése óta, ezért a megújítás folyamata többletforrásokat igényel, hiszen ezen a területen jelentősen nő az ellátásokkal szembeni igény.

Főbb problémák a szociális szolgáltatások vonatkozásában:

  • területileg egyenlőtlen a lefedettsége a meglévő szolgáltatásoknak;
  • nem biztosított a szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés (lakosságszámhoz van kötve, hogy hol mit kell biztosítani);
  • a szolgáltatásfejlesztésnek nem feltétele a valós szükséglet vizsgálata;
  • a szolgáltatások hozzáférésének kritériumai nincsenek minden szolgáltatás esetében meghatározva;
  • nincs meghatározva a szociális szolgáltatások elvárt mennyiségi és minőségi minimuma;
  • nincs naprakész adat a szolgáltatásokról;
  • a hatósági és szakmai ellenőrzések minden megyében különböző módon történnek.
IV. A szociális szolgáltatások megújítása érdekében megtett és tervezett lépések

Stratégiák, programok:

Elfogadott stratégiák, programok:

  • "Legyen jobb a gyerekeknek" 25 éves Nemzeti Stratégia
  • Hajléktalan ellátás fejlesztését szolgáló 7 éves stratégia
  • Mini JOB program (a közfoglalkoztatás megvalósítható AM könyvvel is)
A paradigmaváltást előkészítő, 2006-ban megvalósított, valamint 2006-ban elindított és folyamatban lévő lépései:
  • 2007. január 1-jétől elindult a kapacitás szabályozása (a civil szolgáltatók esetében a működési engedély megléte nem elegendő az állami normatív hozzájárulás igénybevételéhez);
  • elkészültek a szociális szolgáltatások mennyiségi és minőségi minimum standardjai;
  • elkészültek és kipróbálás alatt állnak az egységes ellenőrzési eljárásrendek, bevezetésük időpontja 2008. január 1.;
  • a közösségi ellátások, a támogató szolgálatok, a súlyos demens betegek bentlakásos ellátásának értékelése folyamatban van, az eredményeket bemutató jelentések 2007. június 30-ára készültek el;
  • az étkeztetés, házi segítségnyújtás és a nappali intézményi ellátás hatásvizsgálatának eredményeit tartalmazó jelentés 2007. június 30-ára készült el;
  • hatályba lépett a fenntartói adatszolgáltatási rendszer alapját képező rendelet, készül a szociális szolgáltatások regisztere, az adatfeltöltés folyamatban van; a rendszer elengedhetetlen az ágazat szükségletalapú tervezéséhez;
  • kidolgozásra került és jelenleg tesztelés alatt áll a gondozási-ápolási szükséglet megállapítására szolgáló eszközrendszer (homogén gondozási csoportok pontrendszer), melynek bevezetésének időpontja 2008. január 1.;
  • bevezetésre került a térítési díjak megállapításához szükséges egységes számítási mód, amelynek alkalmazása pontos információkkal szolgál a szolgáltatások önköltségére;
  • az emelt szintű férőhelyek további fejlesztésére 2008. január 1-jétől nincs lehetőség (ez az intézkedés nem érinti a jelenlegi emelt szintű férőhelyeken élő ellátottak finanszírozását);
  • a házi segítségnyújtás, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás és a támogató szolgáltatás esetében 2007. január 1-től bevezetésre kerültek a szolgáltatások szociális rászorultsági kritériumai;
  • átalakításra került a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság, melynek keretében megválasztásra kerültek a civil delegáltak a Kormány legfontosabb tanácsadó testületébe. A 4 fős civil képviselet megjelenése tovább erősíti a partnerséget a szakterületen meglévő tudás, tapasztalat hatékonyabb felhasználása érdekében;
  • a szociális szolgáltatások rendszerében több szinten kialakultak a szenvedélybeteg-ellátás, a kábítószer-használók ellátási formái. 2007. 01.01-jétől a közösségi ellátáson belül megjelent az alacsony küszöbű ellátási forma;
  • a kábítószerügyi egyeztető fórumok (KEF) rendszerének szakmai fejlesztése folyamatos a helyi szintű koordináció megvalósításának elősegítése érdekében;
  • az Országgyűlés elfogadta a "Legyen jobb a gyerekeknek" 25 éves Nemzeti Stratégiát, öt-párti egyetértéssel. Az Ogy. Határozat szerint a Kormány három éves cselekvési tervről dönt, legkésőbb 2007. szeptember 1. napjáig. A Cselekvési Terv elsősorban a Gyerekesély zászlóshajó program, a 21. század iskolája zászlóshajó program és az érintett ágazatok akcióterveire épül. A kormányzati cselekvési terv az országgyűlési határozat által megjelölt célokat és prioritásokat, kiemelt fejlesztési területeket figyelembe véve az elkövetkező három év legfontosabb elérendő célkitűzéseként
    • a gyerekszegénység szélsőséges formáinak jelentős enyhítését,
    • a szülők munkavállalási esélyeinek és munkaerő-piaci részvételének javítását,
    • a gyerekek fejlődését segítő intézmények közötti együttműködést,
  • jelöli ki;
  • elfogadta a Kormány a hajléktalan ellátás fejlesztését célzó 7 éves stratégiát, mely felöleli a problémakör összes fázisát a megelőzéstől az ellátás hatékonyabbá tételén át a hajléktalan lét elhagyásáig, az önálló életvitel megteremtéséig. Kiemelt célkitűzés, hogy 2013-ra az utcán élő hajléktalan emberek száma 3000 fővel csökkenjen (ez a jelenleg utcán élők becsült számának a fele), valamint 3 500 fő számára a foglalkoztatáshoz kötött önálló lakhatás kerüljön biztosításra.
A paradigmaváltást megalapozó, 2007-ben elfogadott és elfogadni tervezett lépések (első sorban a Szoctv. Módosítás keretében):
  • a gondozási-ápolási szükséglet szakértői szervvel való felmérése házi segítségnyújtás és idősek otthona esetében, ezzel megteremtve a kereslet-alapú kapacitásszabályozás alapjait (a szakértői vizsgálatok többletköltség-igénye évi 250 millió forint);
  • differenciált állami normatív finanszírozás előkészítése annak érdekében, hogy a fenntartók ösztönözve legyenek a legnagyobb gondozási-ápolási szükséglettel és a legkevesebb jövedelemmel rendelkező lakosok ellátására;
  • az önkormányzati mozgástér növelése : a támogató szolgáltatás és a közösségi ellátás kiemelése az önkormányzati kötelező feladatok közül, valamint az idősek nappali intézménye kivételével a nappali intézményi ellátás a 20 e fő feletti lélekszámú települések számára kötelező 2009. január 1-jétől;
  • az alapszolgáltatás igénybevétele legyen feltétele a bentlakásos intézménybe kerülésnek (ma az idősek intézményeiben élők 70%-a nem részesült a bekerülése előtt alapszolgáltatásban);
  • a házi segítségnyújtás mennyiségi-minőségi fejlesztése 2008-ban megfelelő többletfinanszírozással (4,6 Mrd Ft - a házi segítségnyújtás napi átlagidejének 20%-kal történő emelése 1,48 óráról 1,7 órára; ; a házi segítségnyújtásban részesülők számának 10 e fővel történő emelése), pályázati forrásokkal (500 m Ft), valamint a tartós munkanélküliek e területen történő átmeneti foglalkoztatatásával közfoglalkoztatás kertében;
  • az étkeztetés mennyiségi fejlesztése 2008-ban megfelelő többletfinanszírozással(1,8 Mrd Ft- az étkeztetésben részesülők számának 20 e fővel történő emelése), valamint pályázati forrásokkal(300 m Ft);
  • szociális igazgatási bírság bevezetése az ellátotti jogok megsértése esetén;
  • a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás összekapcsolása a házi segítségnyújtással, amellyel egyrészt kizárásra kerül a jelzőrendszeres szolgáltatással való visszaélés lehetősége (azaz, hogy csak biztonsági rendszer üzemeltetésével, valódi szolgáltatás nyújtása nélkül is igénybe lehessen venni a normatívát), valamint így válik biztosíthatóvá, hogy a rászoruló jelzése esetén gyors és hatékony segítségnyújtásra is sor kerülhessen;
  • a szociális szolgáltatások hatékonyabb biztosítása (a szolgáltatás minőségének növelése, a közpénzek felhasználásának fokozottabb ellenőrzése) érdekében szükséges a szociális ellenőrzési kapacitások megerősítése;
  • az egészségfejlesztés és a drogprevenciós programok program-akkreditációs rendszerének kialakítása és bevezetése amely alapja a a prevenciós programok szakmai fejlesztésének, kiterjesztésének, finanszírozásuk stabilitása növelésének;
  • a hajléktalan ellátás fejlesztését célzó 7 éves stratégia alapján a 2008 évtől induló programok előkészítése, mely programok a következők: Foglalkoztatás támogatás; Lakásbérleti támogatás; 500 lakás biztosítása; Menedékhelyek korszerűsítése; Egészségügyi Szolgálat országos kiterjesztése; Ápolási - szakápolási rendszer fejlesztése;
  • a voucher rendszer, valamint az esetmenedzseri feladatok modellezése a "Nem mondunk le senkiről" zászlóshajó projekt keretén belül a 28-35 leghátrányosabb kistérségben. A modellezést követően kerülhet bevezetésre az utalványrendszer azoknál a szoláltatásoknál, ahol a hatékonyság igazolást nyert. Az esetmenedzseri tevékenységek szabályozására szintén a modellezést követően kerülhet sor.
  • a családi napközi szolgáltatásainak érdekeltségi rendszerének kidolgozása annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű településeken is létrejöjjön, illetve fejlődjön ez a szolgáltatás.
Az új, önálló szociális szolgáltatási törvény előkészítése:
Cél a mostaninál rövidebb, átláthatóbb, korszerűbb és időtállóbb törvény kidolgozása, amely az ellátotti alapjogok, a szolgáltatások alapvető struktúráját és a garanciális szabályokat tartalmazza. A szükséges részletes szabályok rendeletekben kerülnek meghatározásra, de a jelenlegihez képest összefogottabban. Sok szabály deregulálásra kerül.

Kidolgozásra kerül a nyugdíjasházakról szóló törvény, amellyel azon szolgáltatások alapvető szabályait tartalmazza, amelyeket piaci alapon, a rászorultnak nem minősülő személyek számára nyújtanak.

IV. Amire a paradigmaváltáshoz szükség van

A szaktárca nagyobb felelősségvállalására a tervezéstől az ellenőrzésig.

I. Az elfogadott stratégiák, zászlóshajóprogramok ütemterv szerinti megvalósítására, és az ÚMFT keretében történő finanszírozására.

II. Jogalkotásra és a szükséges kormányzati források biztosítására.

Jogalkotásra és ennek részeként deregulálásra:
  • Szoctv. módosítás 2007 - Országgyűlés elé 2007.06.28-án került benyújtásra
  • Nyugdíjasház törvény megalkotása 2008.
  • Új szolgáltatási törvény elkészítése 2008.
III. Az alapszolgáltatások közül az étkeztetés és házi segítségnyújtás mennyiségi és minőségi fejlesztésére, melyre 2008. 01. 01-jétől 7,2 Mrd Ft áll rendelkezésre.