Skip to content

GYEREKESÉLY

MTA GYEREKSZEGÉNYSÉG ELLENI PROGRAM

Szociális gazdaság az EU-ban

A szociális gazdaság jelenlegi meghatározása és intézményes elismerése

A szociális gazdaság legújabb – saját szervezetei által elfogadott – fogalmi meghatározása a Szövetkezetek, Önsegélyező Társaságok, Szövetségek és Alapítványok Európai Állandó Konferenciája (CEP-CMAF - a szervezet új neve 2008. januárjától: SOCIAL ECONOMY EUROPE) által támogatott Szociális Gazdaság Elveinek Chartájában található. A következő elvekről van szó:

  • Az egyéni és szociális célok előtérbe helyezése a tőkével szemben
  • Ökéntes és nyílt tagság
  • A tagság által gyakorolt demokratikus ellenőrzés (ez nem vonatkozik az alapítványokra, mivel ezeknek nincsenek tagjaik)
  • A tagok/felhasználók érdekeinek összeegyeztetése a közérdekkel
  • A szolidaritás és felelősség elveinek védelme, illetve alkalmazása
  • Autonóm irányítás és az állami hatóságoktól való függetlenség
  • A nyereség legnagyobb részét a fenntartható fejlődés céljaira, valamint a tagok érdekeit védő, illetve a közérdekű szolgáltatásokra fordítják.

A szociális gazdaság térhódítását mind nemzeti, mind uniós szintű politikai és jogi körökben is elismerték. A közösségi szintet illetően az Európai Bizottság 1989-ben közleményt bocsátott ki a következő tárgyban: „Vállalkozások a szociális gazdaságban: Európa határok nélküli piaca”. Ugyanebben az évben az Európai Bizottság szponzorálta az első Európai Szociális Gazdasági Konferenciát (Párizs) és a XXIII. Főigazgatóság (Vállalkozáspolitika, elosztó kereskedelem, turizmus és szociális gazdaság) keretén belül létrehozta a szociális gazdasági osztályt. 1990-ben, 1992-ben, 1993-ban és 1995-ben az Európai Bizottság támogatta a Rómában, Lisszabonban, Brüsszelben és Sevillában megrendezett Európai Szociális Gazdasági Konferenciákat. 1997-ben a luxemburgi csúcstalálkozó elismerte a szociális gazdaság vállalatainak a helyi fejlődésben és munkahelyteremtésben játszott szerepét, és útjára indította „A harmadik szektor és a foglalkoztatás” elnevezésű kísérleti intézkedést, a szociális gazdaság területét választva hivatkozási területként.

Az Európai Parlamentben hasonlóképpen 1990 óta működik az Európai Parlament szociális gazdasággal foglalkozó, képviselőcsoportok közötti csoportosulása. 2006-ban az Európai Parlament arra kérte az Európai Bizottságot, hogy „tartsa tiszteletben a szociális gazdaságot és dolgozzon ki közleményt az európai szociális modell e sarokkövéről”.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) a maga részéről számos jelentést és véleményt tett közzé a szociális gazdaság vállalatainak a különböző közpolitikai célok elérése érdekében tett hozzájárulásáról.

A szociális gazdaság elismerése a nemzeti számlák rendszerében

A szociális gazdaság koncepciójának részét képező vállalatokat és szervezeteket nem ismerik el külön intézményes területnek a nemzeti számlák rendszerében. A szövetkezetek, önsegélyező társaságok, szövetségek és alapítványok csak szórványosan jelennek meg a nemzeti számlákban, úgyhogy feltérképezésük nem könnyű feladat.

Nemrég az Európai Bizottság kézikönyvet készített a szociális gazdaság vállalataira (szövetkezetek és önsegélyező társaságok) vonatkozó szatellitszámlák kidolgozásáról, amely lehetővé teszi, hogy következetes, pontos és megbízható adatokat gyűjtsenek a szociális gazdaság egyik nagyon fontos szegmenséről, azaz a szövetkezekről és önsegélyező társaságokról, illetve hasonló vállalatokról.

Ahogy azt a szociális gazdaság vállalatainak szatellitszámláiról szóló kézikönyv megállapítja, a jelenlegi nemzeti számlarendszerek által alkalmazott módszerek – melyek a XX. században gyökereznek – eszközöket dolgoztak ki a legfontosabb összesített gazdasági adatok összegyűjtésére egy olyan vegyes gazdasági kontextusban, melyet egy erős kapitalista magánszektor és egy kiegészítő, gyakran beavatkozó jellegű közszféra jellemez. Ebből logikusan következik, hogy a nemzeti számlák rendszerében, amely egy kétpólusú intézményes valóság köré épül, nincs sok hely egy olyan harmadik pólus számára, amely nem állami, és nem is kapitalista (ez utóbbin gyakorlatilag a magánszektor egészét érthetjük). Ez fontos tényezőt jelentett annak indokolásában, hogy a szociális gazdaság miért nem jelenik meg intézményes jelleggel a jelenkor társaságaiban, és ahogyan azt az Európai Bizottság kézikönyve elismeri, ez a körülmény ellentétben áll a szociális gazdaság részét képező szervezetek egyre növekvő jelentőségével is.

A szociális gazdaságnak a nemzeti számlák rendszerével összhangban álló meghatározása

A szociális gazdaság ebben a jelentésben javasolt munkadefiníciója a következő:

Azon magán jellegű, formális keretek között szervezett vállalkozások csoportja, melyek döntéshozatali szabadsággal és önkéntes tagsággal rendelkeznek, és amelyeket tagjaik szükségleteinek piacon keresztül, áruk előállítása, szolgáltatásnyújtás, illetve biztosítás és finanszírozás nyújtása révén történő kielégítése érdekében hoztak létre, továbbá amelyek esetében a döntéshozatal, valamint bárminemű nyereség és többlet tagok közötti elosztása nem kapcsolódik közvetlenül a tagok által befektetett tőkéhez, illetve befizetett díjhoz, és amelyek esetében minden tag egy szavazattal rendelkezik. A szociális gazdaság továbbá magában foglal olyan magán jellegű, formális keretek között szervezett, döntéshozatali szabadsággal és önkéntes tagsággal rendelkező szervezeteket, amelyek nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtanak háztartások részére, és amelyeknek esetleges nyereségtöbbletét nem sajátíthatják ki az őket létrehozó, ellenőrző vagy finanszírozó pénzügyi szereplők.

Ez a definíció teljes összhangban áll a szociális gazdaságnak azzal a fogalmi meghatározásával, amelyet a CEP-CMAF által kidolgozott Szociális Gazdaság Elveinek Chartája rögzít. A nemzeti számlák vonatkozásában a szociális gazdaság két fő területet foglal magában: a) a piaci vagy üzleti szektort és b) a nem piaci jellegű termelői szektort. Ez az osztályozás nagyon hasznos megbízható statisztikák készítéséhez és gazdasági tevékenységek elemzéséhez a jelenleg hatályos nemzeti számlarendszerekkel összhangban. Ugyanakkor szociális–gazdasági szempontból vannak átfedések a két szektor között, és szoros kapcsolatok léteznek a piaci és nem-piaci terület között a szociális gazdaságon belül egy olyan jellemzőnek köszönhetően, melyet a szociális gazdaság valamennyi vállalkozása magáénak mondhat: olyan személyek vállalkozásairól van szó, akik elsősorban egyének szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenységet folytatnak, nem pedig kapitalista befektetők pénzügyi érdekeit szolgálják.

A fenti meghatározás értelmében a szociális gazdaság szóban forgó szektorainak közös jellemzői a következők:

  1. Magánszektorokról van szó, azaz nem részei a közszférának, és nem tartoznak ez utóbbi ellenőrzése alá;
  2. Formális szervezeti keretek között működnek, azaz általában jogi személyeknek tekinthetők;
  3. Döntéshozatali autonómiával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy szabadon választhatják, illetve meneszthetik irányítótestületeiket, valamint ellenőrizhetik, illetve szervezhetik meg tevékenységeiket;
  4. Tagságuk önkéntes, azaz nem kötelező csatlakozni hozzájuk;
  5. Bármilyen – esetleges – nyereség vagy nyereségtöbblet elosztása tagjaik között nem a tagok által befektetett tőkével vagy befizetett díjjal arányos, hanem a szervezet javára kifejtett tevékenységeik vagy a szervezettel történő együttműködésük mértékével.
  6. Olyan jellegű gazdasági tevékenységet folytatnak, amely egyének, háztartások és családok szükségleteit elégíti ki. Ezért a szociális gazdaság szervezeteire úgy tekintenek, mint az emberek javát és nem a tőkét szolgáló  szervezetekre. Bár tőkét és egyéb nem pénzügyi jellegű forrásokat vesznek igénybe működésükhöz, nem a tőke érdekeit szolgálják.
  7. Demokratikus szervezetek. Néhány önkéntes szervezet kivételével, melyek nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtanak háztartások részére, a szociális gazdaság elsődleges szervezetei az „egy tag – egy szavazat” elvét alkalmazzák döntéshozatali folyamataikban, függetlenül a tagok által befektetett tőkétől, illetve megfizetett díjtól. Az egyéb szinteken működő szervezetek is demokratikusan szerveződnek. A tagok a döntéshozatali hatáskör többségi vagy kizárólagos ellenőrzése felett rendelkeznek a szervezeten belül.

A szociális gazdaság vállalatainak rendkívül fontos, történelmükben mélyen gyökerező jellemzője a döntéshozatali folyamat azonos szavazati jogokon nyugvó („egy tag – egy szavazat”) demokratikus ellenőrzése.
Ugyanakkor a szociális gazdaság fent rögzített munkadefiníciója az olyan önkéntes nonprofit szervezetek bevonását is megengedi, amelyek a háztartásoknak szóló, nem piaci jellegű szolgáltatások nyújtói, még abban az esetben is, ha ezek szerkezete nem demokratikus, mivel ezáltal lehetővé válik, hogy a megkérdőjelezhetetlenül szociális közérdeket szolgáló szociális vagy érdemi javakat termelő harmadik szektorbeli fontos jóléti szervezeteket a szociális gazdasághoz számítsák.

A teljes dokumentum letölthető: