Skip to content

GYEREKESÉLY

MTA GYEREKSZEGÉNYSÉG ELLENI PROGRAM

Címlap Fórum
Üdvözöljük, Vendég
Bejelentkezés vagy Regisztráció.    Elfelejtette a jelszavát?

Eretnek gondolatok a közoktatás átfogó megújításáv
(1 megtekintés) (1) vendég
LeOldal: 1
TÉMAKÖR: Eretnek gondolatok a közoktatás átfogó megújításáv
#140
Eretnek gondolatok a közoktatás átfogó megújításáv 12 éve, 3 hónapja  
A magyar iskolarendszert nem a több pénz teheti jobbá. A jó iskolarendszer nem pénzkérdés. A magyar iskolarendszert nem a több teszt, és tudományoskodás tehetné jobbá, hanem a több emberség, amely nem kerülne több pénzbe. Az iskolarendszer rákfenéje a technokratikus gondolkodás, amely abban hisz, hogy a minnél korábbi fejlesztés oda vezethet, hogy a gyerekekbe több tudást, ismeretet lehet betölteni adott idő alatt.
Mitől jó egy iskola? Attól, amitől egy jó családi otthon is jó tud lenni: hogy barátságos, védelmet nyújtó, inspirálja a gyereket a világ felfedezésére. Tévedés azt hinni, hogy az-az iskola jó, amelyiknek nagyszerű a felszereltsége, ahol a gyerekeket gyakran tesztelik, ahol sok tudást töltenek a fejükbe. A felszereltség persze nem mellékes, a legfontosabb azonban az, hogy mit gondol a tanár, aki az adott iskolában tanít: milyen képe van a gyerekekről, hogy látja-e, hogy milyen körülmények között fejlődik a legharmonikusabban egy –egy gyerek.
Az egyik legfontosabb szemléleti dolog az, hogy a tanár az iskolába lepő gyereket úgy lássa, mint valakit, aki addigi rövid életében is már nagyon sok mindent megtanult, és nagyon sok tapasztalatot halmozott fel. A már meglévő tudáshoz és képességekhez kell hozzáépíteni, hozzáigazítani az új ismereteket az iskolában. A kisgyerekkorban természetesen szabadon mozogva, a felnőttekkel szabadon kommunikálva, sokat játszva sajátítja el a gyerek a világot. Az oktatási módszereknek ehhez kéne alkalmazkodniuk
A mai iskola nem erre a fundamentumra akar valamit ráépíteni, hanem a gyereket kényszerek közé szorítva akar valamit a fejébe tölteni. A mennyiségi szemlélet uralkodik, mindent mérni kellene. A gyerek azonban nem mérhető. Minden gyerek egyéni utakon fejlődik, ha fejlődik. Az iskola nagyon gyakran megállítja a gyerek fejlődését, mert az iskola úgy gondolkodik, hogy neki kell valami újat betáplálni a gyerek fejébe.
Az iskola arra az alapfeltevésre épül, hogy a gyereket, ha egy rossz jegyet kap, az inspirálni fogja a jobb tanulásra. Valójában a rossz jegyek inkább elkeserítik a tanulót, és odavezetnek, hogy elveszik a gyerek kedvét a tanulástól.
A tanár legfontosabb feladata az volna, hogy emberi kapcsolatot építsen ki a tanulókkal, hogy megismerje őket. Csak, ha a tanár ismeri a gyereket, akkor tudja azt meg tőle, hogy mi érdekli, és csak akkor tudja számára azt nyújtani, ami a gyerek fejlődését elősegítené. Ehhez nem kellene semmilyen tanterv, tananyag. A tanárnak teljes önállóságra lenne szüksége.
Egy gyerek akkor tanul jól, ha izgatja az, amit tanul. Semmiféle külső motivációra nincs szükség. Csak le kell mondani bizonyos téveszmékről: Arról, hogy a gyerekeknek 6 és 7 éves koruk között meg kell tanulniuk olvasni. Nem a legtöbb gyerek magától is megtanul olvasni valamikor 4 és 12 év között. És amikor meg akar tanulni, akkor nagyon hamar és könnyen megtanul (ehhez nagyon sok esetben nem is kell tanár, mert nagyon sok gyerek megtanul a nagyobb testvértöl, vagy már olvasni tudó osztálytárstól stb.).
A túlzottan korai olvasástanítás ugyanolyan ártalmas, mint a túl korai elválasztás az anyatejtől, vagy az erőszakos járni tanítás, vagy a korai szobatisztaságra szoktatás. A felnőtteknek nem kell előrehajtania a gyerekeket, hanem ki kellene tudniuk várni, amíg megérnek erre. Nem kell az iskolában szóözönnel leönteni a gyerekeket, akik még nem képesek absztrakt gondolatokat megérteni és feldolgozni. A túlzottan korai olvasástanítás ahhoz vezet, hogy a gyerekek jó része utál olvasni. A 6 éves gyereknek sokkal több játékra – szabad játékra lenne szüksége.
Egyáltalán amikor a közoktatás reformjáról beszélünk, akkor arról is kellene beszéljünk, hogy milyennek is szeretnénk azt a világot, amibe gyerekeink, azt maguk is alakítva belenőnek. Amikor erre gondolok, akkor a legfontosabb, ami eszembe jut, az az, hogy egy jó világban sok kis közösségnek kellene működni. Közösségekben, ahol az emberek egymást egyenlőnek tudják. Egyenlőnek, nem egyformának. Egyenlőnek annyiban, hogy mindenkinek egyforma jogai és lehetőségei vannak a közösség ügyeibe való beleszólásra. Hogy ez ma sajnos nem így van, arról persze nem is érdemes beszélni. De én, ha arra gondolok, hogy milyen világot szeretnék gyerekemnek, akkor erre gondolok. Ezért várom el ugyanezt egy jó iskolától. Az iskola az a hely, ahol a felnőtt generáció átadja tapasztalatait a következőnek. Persze ez nemcsak az iskola, hanem az otthon, a munkahelyek stb. stb. Amikor egy társadalmat képzelek, ahol az emberek egymással egyenlőként bánnak, akkor ennek az iskolában kellene elkezdődnie. Az, hogy a tanárok régebben vannak a világon, többet láttak, még nem jogosítja őket fel, hogy ne bánjanak egyenlőként a tanulókkal.
Sajnos a mai felnőtt társdalom 99 %-a meg van arról győződve, hogy az iskolakényszer jó dolog, hogy a gyerekeket az iskolában osztályozni kell, hogy a tanárnak a legfontosabb feladata a tananyag betáplálása a gyermeki agyakba és a folyamat sikerének az ellenőrzése.
Térjünk vissza most a szabad játékhoz: A gyerekek szeretnek egymással játszani. Nem véletlenül. Csak aki alaposan megfigyeli őket, az veszi észre, hogy milyen sok minden történik a szabad játék alatt. A gyerekek a játék szabályait állandóan alakítják. Természetesen megpróbálják azt a maguk előnyére alakítani. De ez csak a pillanatnyi látszat. Ha egy gyerek, vagy egy gyerekcsoport a játékot annyira dominálja, hogy a többieknek nincs benne öröme, akkor ezek a gyerekek kiszállnak, és új játékot kezdenek, maguk. Sokszor azonban elérik, hogy a játék szabályait úgy alakítsák, hogy mindenkinek legyen a játékban esélye, hogy mindenki élvezhesse a játékot. A kidobósban a kisebbek több lépést tehetnek, a rabló pandúrban egy erősnek át kell állnia a gyengébb csapathoz stb. stb. Ennek a fajta szabad játéknak teret kellene hagyni az iskolás korban is. Mert a szabad játék a legjobb „iskola” ahhoz, hogy egy gyerek egy közösségben megtalálja magát, egy közösségben kiharcolhassa a maga jogait, a jogot arra, hogy élvezze az életet, a játékot, a szórakozást később, felnőttként, a munkáját.
A felnőttek nagy többsége meg van győződve arról, hogy a tanulás csak valami fáradtságos, izzadtságszagú dolog lehet. Pedig tanulni öröm. A kis gyerek örömmel veti magát a világba, és ha biztonságban érezheti magát, akkor ez az öröm fenn is marad. Semmilyen tudományos ismeret nem tudja megmondani azt, hogy a gyereknek éppen mire van szüksége, ahhoz, hogy a fejében eddig felépített világmodellt tovább építse. Elvileg a tananyagnak kellene biztosítani, hogy az ismeretek egymásra épüljenek. De a tananyag összeállításában sajnos más szempontok is nagy szerepet játszanak, mint az egyes tudományszakok presztízse, vagy divatos tudományos áramlatok.
Visszatérnék még egy nagyon fontos szemléleti dologra: A tanárok azt gondolják, hogy fő feladatuk a korrekció, a hibák kijavítása. Szerintem ez hibás nézet: A kisgyerekek korrigálják saját hibáikat. Nem rögtön, de aki megfigyeli a gyerekeket, ha elég türelme van, láthatja, hogy képesek erre. Ez a gyereki tanulási képességek egyik fontos eleme. Az iskola erről is leszoktat. A hiba szégyenné válik, nem pedig a tanulási folyamat természetes részévé. Csak a modern pedagógia mondja azt, hogy a hiba a barátom. A valóságban, például a hangos olvastatásban a még gyengén olvasó gyerek, ha hibázik, megszégyenül.
Az iskolának annak a helynek kellene lennie, ahol a gyerekek kérdeznek, és a felnőttek válaszolnak. Aki tudja, hogy a kisebb gyerekek micsoda tudásszomjjal rendelkeznek, az tudja azt is, hogy ezt a tudásszomjat könnyen elveszítik az iskolában. Az iskolában az kérdez, aki tud, és az válaszol, aki nem tud. Az iskolában a tanárok túl sokat, és a gyerekek túl keveset beszélnek.
Abban az iskolában, ahova 7 éves fiam ez év őszétől jár, a gyerekek és felnőttek minden héten egyszer összeülnek, és egy gyerek vezetésével megbeszélik az elmúlt héten előfordult problémákat. Vajon hány mai iskolában van ilyen gyűlés? Vajon hány iskolában szólhatnak bele a gyerekek abba, hogy mit tanuljanak, vajon hány iskolában dönthetnek el dolgokat, vajon hány iskolában szavazhatnak arról, hogy egy tanár megszegte a házirendet? Nagyon-nagyon kevésben. Az angliai summerhilli iskolában történhetnek ilyen dolgok. Neill aki a Summerhilli iskolát 1921-ben létrehozta, és azt haláláig, 1973-ig vezette látta, hogy a felnőtt társdalom rettenetesen bizalmatlan a gyerekekkel szemben és lebecsüli képességeiket. Azok a gyerekek, akik Summerhillben kezdik iskolájukat, és inspiráló otthoni környezetből jönnek, kezdettől fogva bejárnak a nem kötelező tanórákra, mert a gyerekek szeretnek tanulni. Más gyerekek, akik korábbi iskolájukban rebellisnek számítottak és nem tompultak el a kényszerű tanítás igája alatt, heteket, hónapokat töltenek azzal, hogy kiheverjék a korábbi kényszerű „táplálás” hatásait. Amíg nem járnak órára, addig a többi gyerekkel szabadon játszhatnak. Neill sok év tapasztalata után megállapította, hogy ezek a gyerekek egymást gyógyítják meg. Korábban azt gondolta, hogy saját pszichológia kezelése segít a gyerekeknek, de aztán látta, hogy azok a gyerekek is rendbe jönnek, akik soha nem jöttek hozzá.
Rendhagyó iskolában tanárnak lenni nem könnyű, de örömöt adó foglalatosság. A gyerekek itt visszajelezhetnek: igen ez érdekel minket, erre az órára eljövünk. Közbevethetné valaki, hogy a fiatalok nem tudják, hogy mire lesz szükségük az életben ezért nem bízható rájuk a döntés, hogy az órákat látogassák e vagy nem. Ez valóban nem könnyű döntés, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a Summerhillböl kikerült gyerekek nem lettek rosszabb, vagy sikertelenebb felnőttek, mint a normál iskolából kikerült társaik. Egy biztos: nagyobb örömük volt az iskolai életben, és a közösségért felelősséget vállaló emberek lettek.
Hagy térjek vissza oda, ahol arról írtam, hogy milyen társadalmat szeretnék, és mit kívánok a gyerekeknek: A mai társadalom túlzottan centralizált. Az állam beszedi az adókat, és azután szétosztja, ahogy maga gondolja. Bürokratikus apparátusok szövik át az életünket. Az iskolát mindannyian tartjuk el, de ezt egy látszat elfedi, amikor azt látjuk, hogy a pénzekért a bürokratikus apparátus kegyeit kell keresni. Az iskolában a legfőbb szó a szülőké a tanároké és gyerekeké kellene hogy legyen. Tulajdonképpen a szülőké és a gyerekeké. Az iskolának, a mai iskolarendszerhez képest sokkal autonómabbnak kellene lennie. Az iskolát a jórészt a szülőknek kellene finanszíroznia, és ha ez így lenne, akkor nagyobb beleszólásuk is lenne az ügyekbe. A tanárok a szülök alkalmazottjai, ugyanúgy, ahogy a miniszterelnök a polgárok alkalmazottja. A szülök azt a tanárt tartanák meg, akiről látják, hogy a gyereket akarja tanítani, nem valami elképzelt tananyagot. Azt a tanárt tartanák meg, aki bízik és hisz a gyerekekben, aki szereti a gyerekeket, és akitől a gyerekek ezért szívesen tanulnak. Így lenne jó.

u.i.
Az írás
CSAPÓ BENŐ-FAZEKAS KÁROLY-KERTESI GÁBOR-KÖLLŐ JÁNOS-VARGA JÚLIA
A foglalkoztatás növelése nem lehetséges a közoktatás átfogó megújítása nélkül (www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0646&article=2006-1119-2008-44EANC ) című irománya nyomán született. Nem választottam a polémiát, mert látásmódom 180 fokban tér el a szerzők látásmódjától. Inkább csak elmeséltem, hogy a dolgokat másként is lehet látni.
strato
Moderátor
Hozzászólás: 25
graphgraph
felhasználó kilépve Kattintsunk ide a felhasználói profil megtekintéséhez
Vendégként nem küldhető be hozzászólás.
 
#144
Válasz/Re:Eretnek gondolatok a közoktatás átfogó megújításáv 12 éve, 3 hónapja  
Mivel már negyedik gyerekem kezdte meg 2005-ben a betűvetés tanulását, értem mire gondolsz. Mindegyik más más módszerrel és tankönyvcsaláddal próbálta vagyis a tanár próbáltatta meg az olvasás és írás tudományát a fejükbe betőlteni. Karácsonyra tudniuk kellett az összes kisbetűt, karácsony után az év végéig a nagybetűket is. Volt egy jó tanuló tábla ahol a 32 gyerek szintje leolvasható volt. Elég stresszelő ez egy gyermek számára. A beskatulyázás, hogy lusta, az aki nem teljesíti az elvárt szintet. Teljesítménycentrikus, ma amikor elméletileg nincs osztályzás a másodikos gyerekem dolgozatai a tájékoztatófüzete bizony jegyekkel van tele, mondván a szülő tudjon arról hogy a régi rendszer szerint, hol tart tudásban a kicsi. Nincs idő, hisz a NAT szerint kell haladni gyereknek pedagógusnak. Itthon elnézve a házifeladat készítésekor nemegyszer rajtakapom a lányom hogy bábozik vagy valami mást matat a kezével, ahelyett hogy a feladatot oldaná meg.matekban annyi játékos könnyítést tudok adni, hogy cukorkákkal, dióval tanuljuk a 10-es átlépést vagy mérőpoharakkal itthon kimérjuk a decilitert a litert, hogy vizuálisan is előtte legyen az amit papíron számokban lát. Ehhez az iskola ideje talán kevés, sok macerával jár. Emlékszem amikor én tanultam a törteket, egy néni úgy értette meg velem, hogy az almát lekezdte félbe, majd megint félbe vágni. Végül megettük az almát, de ez örökre rögzült, ma ha gondja van a gyereknek, igyekszem kézzelfoghatóan bemutatni.Anya vagyok nem tanár.
nagycsalád
Arany fokozatú fórumozó
Hozzászólás: 289
graph
felhasználó kilépve Kattintsunk ide a felhasználói profil megtekintéséhez
Üdvözlet: Holdanyó
Vendégként nem küldhető be hozzászólás.
 
#180
Válasz/Re:Eretnek gondolatok a közoktatás átfogó megújításáv 12 éve  
Ma reggel arra jutottam, hogy szakvéleményt kérjek második osztályos lányom tanárnőjétől, hogy gyermekemet el tudjam vinne részképesség-zavar szűrésére. Rengeteg 1-est kapot az el nem végzett házifeladatok miatt. Tegnap viszont matematika dolgozatot írtak, és nem a megfelelő oldalt számolta ki. Hol a hiba? Nem tudom. A pedagógust nem vizsgálhatom, de a gyerekemet igen.
nagycsalád
Arany fokozatú fórumozó
Hozzászólás: 289
graph
felhasználó kilépve Kattintsunk ide a felhasználói profil megtekintéséhez
Üdvözlet: Holdanyó
Vendégként nem küldhető be hozzászólás.
 
#207
Válasz/Re:Eretnek gondolatok a közoktatás átfogó megújításáv 11 éve, 10 hónapja  
Hát a játékos tanulást, tanítást úgy tűnik egyenlőre el kell felejteni. Tavaly volt nálunk pedagógus leépítés, így a párhuzamos harmadik osztályt összevonta az igazgatóság, így az osztly létszáma 32 lett. Hogyan fog tudni így a pedagógus gyermekcentrikusan szinte személyre szabottan tanítani, nevelni? Lehetetlen !!!
Egy anyuka panasza, az egyik pedagógus(egyben)szülő gyermeke folytogatja a többieket. Kérdeztem, miért nem közli ezt az igazgatónővel, vagy az osztályfőnökkel, nem biztos hogy a gyerekek szólni fognak ezért, hiszen később ennek a kisfiunak anyukája a fizikát fogja nekik tanítani. Már most kiviláglik a gyermekekből, érdekből türni vagy csak félnek?
A másik történet a 6. osztályban történt meg: egy kislány zsarnoki módon uralkodott diáktársai felett a lányöltözőben volt hogy öngyújtóval fenyegetőzött, amennyiben nem kötik be a cipőjét, úgy meggyujtja az egyik kislány haját. Türtek, türtek a gyerekek, de tavaszra betelt a pohár. Panaszra mentek az osztályfőnökhöz, majd az igazgatónőhöz. A pedagógusok beséltek a ezzel a gyerekkel, behívták anyukáját. Anyukája döbbenten hallgatta milyen is az ő kedvenc kislánya, megigérte elviszi pszichológushoz. Úgyhogy én most kiváncsian várom a szeptemberi iskolakezdést, hiszen 6. évben pár gyermek már más iskolában tanul, valamint így a, b, c, csoportra szedik az a, és a b, osztályt hogy kevesebb gyermek legyen egy osztályban. Érdekes, hogy ugyanebben az iskolában alsó tagozatban összezsufolnak, valamint szétszednek osztályokat. Ez a 6. osztály amikor még ifjú első osztály volt 18-20 gyermekes osztályból állt, majd amikor 5-ben átjön a társiskola 4-et végzett diákjai, vagy egy újabb klassz csapat kovácsolódik össze, vagy nem és itt eléggé vegyes a tapasztalatom.
nagycsalád
Arany fokozatú fórumozó
Hozzászólás: 289
graph
felhasználó kilépve Kattintsunk ide a felhasználói profil megtekintéséhez
Üdvözlet: Holdanyó
Vendégként nem küldhető be hozzászólás.
 
FelOldal: 1
Moderátorok: zsuzsa, agi, Kecskés, zsombi, VZÁ